Virágosat álmodtam

Annyi mindenről szeretnék írni, amíg el nem felejtem (néhány dolog, amit nem írtam le azonnal, már nem is annyira érdekes... ahogy az lenni szokott), de most nem teszem. Túl vagyunk egy jónak induló, végül vegyesre sikerült hétvégén. Gergő napok óta normális időben alszik el (értsd: legkésőbb este 9-kor). Igaz, ennek az az ára, hogy napközben csak legfeljebb 1,5 órát alszik, de meg tudnám ezt szokni. Most is alszik, én meg hagyom az elmúlt napok eseményeit még egy kicsit pihenni, és a mai naphoz ugrom.

Kaptam virágot anyák napjára. Nem úgy, mint tavaly, hogy vettünk egyet (már nem is emlékszem, melyik volt, de talán a frézia), aztán valahogy rámondtuk, hogy azt kaptam anyák napjára. Kerti és bolti is bejátszott.

Szombaton mentünk anyuékhoz, hogy aztán ma két kocsival felszállítsuk az ott telelt muskátlikat (itt jegyzem meg, hogy futómuskátlit nem érdemes teleltetni, eddig 2:0 az eredmény, amit a házi kertészfiú is megmondott tavaly, de akkor még nem adtam föl). Odafelé vettünk egy cserepes virágot anyunak, és Gergő úgy hagyta, hogy csak én ugorjak be érte a boltba, ha megígértem, hogy ő adhatja majd oda. Amikor ez megtörtént, nagyon boldog volt, csak úgy ragyogott. :)

Ma reggeliztem, amikor Gergő (apuval a nyomában) lejött a konyhába, hozzám futott, és átadta a pici csokrot, amit tegnap délután szedtek apuval a kertben. Százszorszép volt némi pitypanggal megbolondítva. Apu azt is megtanította neki, hogy Boldog anyák napját! Kész voltam. :) Mondjuk nem volt nehéz dolga, hiszen ugyanezt mondta anyunak az én irányításommal pár órával korábban, de akkor is.

Ma délután elmentünk az IKEÁ-ba (alapvetően csak a múltkori ajándékkártyát akartuk elintézni, de nyilván vettünk valamit... kaspót... nyilván), ahol megint volt orchidea, és Péter mondta, hogy nézzek valami szépet anyák napjára. Nem mertem elhinni, de buzgón nekiálltam nézelődni, amíg fel nem ébredek. Sajnos, az orchideák elég csoffadtak voltak, a jóval élettelibb pozsgásokat meg annyira nem szeretem lakásban, úgyhogy ott nem vettünk, de az Obiban, ahova futómuskátliért mentünk (az állók túlélték a telet, de a sportos életűeket pótolni kellett), olyan szépeket találtunk, hogy alig tudtam választani. Végül egy szép sötétlila jött haza, aminek két szára van, ráadásul az egyiken már bújik egy újabb hajtás.

Ennél világosabb lila, de olyan borongós most az idő, hogy ennyit tudtam kihozni belőle telefonnal.
Látszik a beindult hajtás is, de szerintem lehet, csak az látja, aki tudja, mit kell nézni, mert még nagyon pici. :)

Szép lett volna, ha a bimbós orchideámon ma nyílt volna ki az első virág, de az elmaradt. Értem én. Gyűjti az erőt. Majd gyereknapra. :) Ez egyébként az első orchidea, ami elvirágzás után újra szárba szökkent, és tele van bimbóval. Eddig csak elmondásból ismertem ezt a jelenséget, de végre a saját szememmel láttam. Tápsót ezer éve nem látott. Úgy látszik, jól érzi magát anélkül is. :)

A fal narancssárga, nem rózsaszín. :)