Hétvége hét közepén

Amikor anyuval délután beszéltünk telefonon, azt kérdezte, voltunk-e úszni. Mondtam, hogy nem, mert szerda van. :)

Hétfőn azt hittem, hogy kedd van, kedden pedig nem érdekelt, milyen nap van, mert Péter kivett egy szabadnapot, hogy ne dolgozzon, amikor jönnek az unokatesómék. Van egy nem egészen másfél éves kisfiuk. Reggel elkezdtem felkészíteni Gergőt, hogy ha majd itt lesznek, Ákos játszhat a játékaival. Olyan jól sikerült, hogy szegény Ákos még kabátban-sapkában volt, Gergő már hívta játszani. :) Nagy közös játékot nem sikerült összehozni, mert azért ebben a korban még másfél év különbség sok, de azt kell mondjam, hogy kihozták a legtöbbet a napból.

Főztem sütőtök krémlevest (ez most nagy kedvenc nálunk; úgy vigyázzon minden erretévedő, hogy ezt kap :D) és túrós pogácsát. Jó volt látni, ahogy Ákos pislogás nélkül tolta befelé a levest, pedig most találkozott vele először. Gergő addig ette kétpofára, amíg Móni meg nem jegyezte, milyen jól eszi Ákos a sütőtököt. Gyorsan rávágtam, hogy ez nem az, és mindenféle metakommunikációval próbáltam kifejezni, hogy ejtsük a témát, de késő volt, Gergő egyetlen kanállal sem volt hajlandó többet enni belőle. Hihetetlen. Bébiételben imádta, aztán tavaly adtunk neki sütve, de nem ette meg. Múlt héten főztem krémlevest, mert abba bármit teszek, megeszi. Úgy ette, hogy alig tudtam lapátolni a szájába, tehát SZERETI a sütőtököt. Tudom, hogy ez tőlem hangzik a legrosszabbul, aki lassan semmit sem merek enni máshol vagy éppen étteremben, mert mág a rizottót is mindenhol húsalaplével készítik, az pedig minden, csak nem vegakaja, de ez azért egy kicsit más. Mindegy, tanultam az esetből, nem csinálok ilyet többször. Majd megesszük mi a sütőtököt, aztán hátha rákap, ha látja. :)

Alig mentek el Ákosék, Gergő bevackolta magát a hálószobába, maga mellé rendelt és fél 2 körül elaludt. Pisszenés nélkül nyomta este 5-ig. Ez barátok között is 3,5 óra, ennyit mostanában nem szokott. Péter elment egy iPhone-os vetítésre, én pedig jól kitoltam a fürdetés idejét, mert nem láttam értelmét, hogy időben elkezdjem, hiszen későn kelt. Pont akkor ért haza Péter, amikor az ő része jött, azaz a mosdatás, fogmosás, játék, kádból kiemelés. Ha kiszámolom, akkor sem sikerült volna jobban. Főleg, mert fogalmam sem volt, mikor jön.

Altatás közben kicsit melegnek éreztem Gergő fejét, és az is feltűnt, hogy a késői kelés ellenére 10 óra után nem sokkal kidőlt. Mondtam Péternek, hogy ha megy be aludni vagy Gergő megébred, vizsgálja meg ő is, mert lehet, én vagyok átfagyva, azért érzem melegnek. Nem sokkal azután, hogy bement aludni, szólt is, hogy menjek, mert egyrészt Gergő megébredt és engem hív, másrészt ő is melegnek érzi a homlokát. Bementem. Akkor már az egész teste sütött.

Ekkor kezdődött az éjszakai muri. A hőmérő láttán vad ellenállásba kezdett, hajtogatta, hogy nem szereti. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy csináltam, mintha Péternek is megmérném a lázát. Ezen annyira elkezdett nevetni, hogy bulinak vette és megengedte, hogy neki is megmérjem. Végig vigyorgott és közölte, hogy ezt szereti. :) 39,1 °C-ot mértünk, ami levonva 38,6 °C. Ezzel nem viccelünk. Péter elkezdte faragni a kúpot (nem tudom, miért nem lehet olyat felírni, ami gyerekadag -nem hiszem el, hogy nincs), mert emlékeztem, hogy az első próbálkozáskor Gergő kidolgozta a szájából a Nurofent. Készültem, hogy gyorsan a helyére illesztem a kúpot, pelenka vissza, összebújás, alvás. Hát, nem. Gergő összeszorított térddel tiltakozott a kúp ellen, de a Nurofenről sem akart hallani. Bevetettünk mindent; eljátszottuk, hogy Péter is kap kúpot (persze, nem kapott, nem kell hívni a gyámügyet ;D), a mozdonyok készültek visszamenni, ahonnan jöttek, mert nem akarnak lázasak lenni, de semmi sem hatott. Már nem tudtam mit kitalálni. Ott feküdtünk-térdeltünk az ágyon, Gergő kibontott pelenkával, az én ujjamon olvadt a kúp. Éjfél volt. Hullafáradtak és egyre türelmetlenebbek voltunk, de muszáj volt összeszedni minden maradék türelmet, mert erőszakkal nem lehet semmit elérni. Azt akartam, hogy engedje valamelyiket. Végül bedobtam az aduászt, hogy ha nem választja egyiket sem, akkor megyünk a kórházba és kap egy infúziót, aminél bármelyik általunk ajánlott megoldás jobb. Pár másodpercig emésztette, majd halkan közölte, hogy kér Nurofent. Kimértem az adagot, belenyomtam az óriásira tátott szájába, ő pedig mosolyogva elpusztította. Még azt is mondta, hogy finom... Szerencsére ezután gyorsan elaludt.

Ma hűvösebbnek éreztem a homlokát, de azért melegebbnek a szokásosnál. Futottunk pár kört, mire hagyta megmérni. Konkrétan úgy sikerült, hogy közölte, hogy kér Nurofent. Mondtam, hogy az nem üdítő, csak akkor kap, ha magas a láza, ahhoz viszont meg kell mérni. Először nem engedte, de később azzal jött ki hozzám a konyhába, hogy Meglázazhatod a popómat. :) Leszámítva 37,2 °C-ot mértem, amit nem csillapítunk, de mivel kérte, úgy tettem, mintha belecsöppentettem volna a poharába.

Nem volt már lázas, de nem is volt olyan, mint máskor. Önfeledten labdázott ugyan Péterrel, de ebédre konkrétan semmit sem evett, hanem átmászott a kanapéra, ahol egy ideig egyre üvegesedő tekintettel nézte Thomas és barátai néhány epizódját, aztán azt vettem észre, hogy fekszik a párnákon és horkol. Jó 2 órát aludt így, most pedig fél 10 előtt elaludt.

Remélem, ennyi volt, és holnap mehetünk végre a játszótérre (ezt tényleg én írtam!?), mert ez a bezártság már nem jó.