Így alszunk mi

Annyi minden történik velünk, és annyira hétköznapi, hogy mire este gép elé kerülök, egyáltalán nem tűnik érdekesnek az, ami napközben még nagyon is.

Gergő továbbra is velünk alszik, kivéve, amikor annyira kidől, hogy elfelejt átcuccolni. Már teljesen megszokottá vált, az esti rutin része, hogy fürdés, felöltözés és mese után lefarol az ágyról Inkább a tiétekben! felkiáltással, a WC alőtt elhaladva közli az apjával, hogy Megyünk a tiétekbe, ott pedig kisebb-nagyobb vergődések után hajnalig nyikkanás nélkül alszik, akkor vételez némi kaját (már többször kimaradt, de még ez az általános), aztán folytatja reggelig. Ébredés után tol egy kis kaját, majd közli Péterrel, hogy Apa, menjünk ki!, ami azt jelenti, hogy részéről elkezdettnek tekinti a napot. Én kapok egy kis időt, hogy kinyújtsam öszetekeredett végtagjaimat és a derekamat (mostanában baromira tud fájni, amit fele-fele arányban tudok be a koromnak és az éjszakai csomóra kötött póznak), aztán hivatalosan megkezdjük a napot a reggelivel és a kávéval.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban dönt úgy Gergő, hogy nem alszik délután. Ilyenkor a fejem tetejére is állhatok, altathatom órákig, nem alszik el. Egy idő után pedig már nem is szeretném, különben kora hajnalban kezdené a napot, amire volt már példa, senkinek sem kívánom.

Az okosok szerint annyi kell, hogy alaposan kiszaladgálja magát a gyerek, fáradjon jól el, akkor majd jól alszik. Hm... ma reggel 9-kor kezdtünk az uszodában, ahol egy teljes órát kapálózhatott, alig akart kijönni. Hazaérve aludt 2-2,5 órát megszakítással, majd siettünk a Városligetbe, hogy elkapjuk a marathonon futó barátnőnk befutóját. Nem sikerült, de ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a napfényben, Gergő rengeteget szaladgált a nagyréten, aztán találtunk egy ugrálóvárat, óriáscsúzdát és mászófalat is.

Miután mindannyian alaposan megéheztünk, viszont nem főztem vacsorát, mivel én is ott voltam, ahol a család többi tagja, elmentünk a jól bevált hamburgerezőnkbe, ahol Gergő kivételesen a bucit is megette (a húst most nem, de evett helyette az én grillsajtomból). Dörzsöltük a tenyerünket, hogy lesz itt x-faktor nézés.

Az igazság az, hogy most egyedül ülök a nappaliban. Kisebb-nagyobb hisztik árán sikerült megfürdetni és megmosni a fogát, volt meseolvasás, pici játék, majd altatás. Szegény Péternek párszor vissza kellett fordítani a csónakot Álomföldről, mert Gergő megpiszkálta, de aludni nem akart. Végül bejelentette, hogy az apjával szeretne aludni a saját szobájában. Átvonultak, és egy ideig hallottam, hogy magyaráz meg énekel, de kb. 1 órája mindketten alszanak. Megyek én is. Ma enyém a nagyágy. Azt hiszem, hiányozni fognak, pedig nagyon vágytam már egy éjszakára, amikor kényelmesen alhatok. Legfeljebb átmegyek én is a gyerekszobába...