Matricák

Tavaly novemberben Gergő ráizgult a bilire, amikor az unokaöcsém ott tartott a szobatisztaság felé vezető úton, hogy szerte a lakásban üldögélt rajta. Idegenkedtem a gondolattól, hogy úgy szoktassam szobatisztaságra a gyereket, hogy leültetem a nappali közepén a bilire. Persze, megpróbáltuk, de nem volt eredménye. Nem feltétlenül saját ötlet volt, anyu nyomatta, amikor itt volt pár napot. Az én bűnöm mindössze annyi volt, hogy hagytam. Hagytam, mert tudtam, hogy korai még az egész, csak fellángolás, nem lesz belőle semmi. Így is lett.

A bili parkolópályára került, azaz visszetettük a WC-be, a nappalinak még a közelébe sem került. Időnként elővettük, amikor Gergő fürdés előtt (már a kádban állva) úgy döntött, pisilne egyet. Ez a rendszer egy ideig tartotta magát, aztán megint eltöltöttünk egy hosszabb időt a húgomékkal. Az unokaöcsém közben szobatiszta lett; szól, és vonulnak vele.

Nem erőszakoskodva, de azért néha megkérdeztük Gergőt, szeretne-e a WC-be pisilni. Általában igenlő volt a válasz. Örültünk, megdicsértük, büszke volt. Nem szólt, de ha megkérdeztük, érdekelte. Pár hete egyre macerásabbá vált a pelenkázás. Kezdtem ráunni a kergetőzésre, ami a legtöbb pelenkázást megelőzte. Először azt a módszert választottam, hogy hagytam párolódni, ha nem volt szaga, de nem vált be, mert jól elvolt, aztán telítődött és megtörtént a baleset. Aztán bevetettük a mozdonyokat, azaz ha nem engedte magát bepelenkázni, pedig már a szomszédban is elkezdtek pusztulni a növények a szagtól, akkor egyenként bepakoltam a mozdonyokat egy tasakba, és elindultam velük az elsőszobába, hogy kirakom az ajtó elé, hadd menjenek vissza, ahonnan jöttek. Volt, hogy szemtelen módon segített pakolni őket, de amikor az ajtóhoz értem, mindig bepánikolt, és önként elfeküdt pelenkázáshoz.

Minden alkalommal elmondtam neki, hogy ha szólna előre, akkor megspórolná mindannyiuknak a pelenkázással kapcsolatos macerát. Addig már eljutottunk, hogy szól, ha termés van, de mindig utólag. Az egyik alkalommal, amikor nagyon elegem lett, hogy kergetem a lakásban a bűzcsóvát maga után húzó gyerekemet, sutba dobtam az elveimet, és elhatároztam, megpróbálkozunk a matricás megoldással. A legközelebbi szabad 5 percemben feldaraboltam egy kis ív Thomasos matricakollekciót, és amikor aktuálissá vált, bevezettük, hogy ha hajlandó a WC-e pottyantani, akkor választhat egyet. Persze, azonnal ráizgult. Rá kellett ültetni a WC-re, iszonyúan erőlködött, de nem volt eredménye. Hogy is lett volna, hiszen előtte cseréltük ki a pelenkáját? :) A próbálkozásért viszont megkapta a matricát, hogy értse a lényeget. Kicsit félreértette, mert úgy gondolta, minden próbálkozáért kap ezentúl. Felvilágosítottuk, hogy azért nem jár. Lassan kezdett lecsengeni az egész, mert egyszerűen nem volt hajlandó szólni előre.

Ekkor azt gondoltam, lépjünk vissza, kezdjük egyszerűbbel. Két csoportra osztottam a matricákat, és a kicsiket felajánlottuk WC-be pisilésért. Azt kell mondjam, hogy ez bevált. Igaz, hogy az első nap 16-szor, azaz TIZENHATSZOR ültettem a WC-re, de mindegyik esetben kifacsart magából annyit, hogy járjon a matrica. Boldogan ragasztja fel őket a kisasztalára, és minden esetben végigmondja azoknak a nevét, aki már ott vannak. Gyorsan bővül a lista.

Rohamosan kezdett fogyni a kismatrica készlet. Szerencsére volt egy kis ív Miás kollekció is. Feldaraboltam, kiválogattam a nagyokat, a kicsiket és a közepeseket pedig a pisire váró mozdonyokhoz tettem (ő nevezte el így őket :D). Amikor ezek is fogytak, beletettem a közepes mozdonyokat is, hogy legyen miből választani, de a nagyokat szigorúak külön tettem. Azokért nagyobb dolgot kell letenni az asztalra.... vagy máshova. :)

Most itt tartunk. Előfordul, hogy éjszaka is szól, hogy menjünk pisilni. Ez jó, mert nem választja szét a napszakokat. Igaz, hogy azért a pelenkába is jut bőven, nem szól minden esetben, de szerintem ez már haladás. Ennél jobban nem is nyomatnám. Szól, pisil, kapja a matricát, aztán ha eljön az ideje, elővehetjük a nagyobbakat is.