Péklapát

Régen írtam ilyet, gyorsan ki is osztanék kettőt.

Az egyiket az újonnan megvásárolt iroda kivitelezőjének szánom, aki képtelen elfogadni, hogy nem egy irodaházban dolgozik, hanem egy 280 lakásos társasházban, ahol szintenként van legalább egy gyerek, aki még nem óvodás, tehát aludna délután. Komolyan nem értem, miért olyan nehéz ez. Ha Gergő nem alszik délután, helyette az erkélyen szeretne szaladgálni (értelemszerűen nyáron), csak akkor engedem, ha viszonylag csendben tud maradni. Autózni lehet, beszélgetni is, de nyávogni, sikítani, visítozni nem, mert akkor bemegyünk. Mondom is neki, hogy a többi gyerek szeretne aludni. Attól, hogy az enyém nem alszik, nem kell taccsra vágni a többiek napját is.

A másik péklapátot inkább kicserélném egy vállról indítható rakétára. A szomszédos gyár udvarára céloznék vele. Köveket pakolnak markolóval konténerbe. Reggel 7 előtt kezdték, azóta folyamatosan dolgoznak. Puffan, zörög, de nem kicsit. Gergő végre rendesen elaludt ebéd után, de már kétszer felébresztették. Legyintenék, hogy majd este alszik, de az a tapasztalat, hogy ha napközben dolgoznak, este folytatják. Éjfélkor is. Az önkormányzatot nem hozza lázba. Péter többször írt nekik, valami bullshittel elintézik a dolgot, de nem történik semmi.

Nincs más megoldás; tanyára kell költözni.