Májustól augusztusig

Nem tervezem a blog teljes átalakítását (kivételesen teljesen jóban vagyok a jelenlegi pofázmánnyal), nem lesznek a háttérben röpködő cumisüvegek, sem rózsaszín pillangók. Ez utóbbi több okból sem.

Nem fogok olyan szavakat használni, mint pl. pocaklakó (a pocakot úgy általában kerülném). Van még néhány kifejezés, amitől a falra tudnék mászni, de azok még nem aktuálisok. Nem fogok többesszámban beszélni magamról és a gyerekről se most, se a későbbiek folyamán, amikor már külön ágyban alszunk.

Amit viszont most megteszek, az az elmúlt hónapok összefoglalása. Egyrészt magamnak, másrészt kérésre. ;)

2010. május 8 - Majdnem elvágódtam a konyhakövön, amit akkor betudtam annak, hogy nem ettem eleget, ráadásul lehúztam egy Bacardi-Cola-t Rizikózás közben anyuékkal. Ettem, jobban lettem, elfelejtettem.

2010. május 12 - Az igaz, hogy akkor elmúlt a szédülés-rosszullét, de másnap visszajött és nem hagyott békén. (Ekkor nyafogtam, hogy nem vagyok jól, orvoshoz kellene mennem.) Péter javaslatára beadtam a derekam, hogy csináljunk egy tesztet, de nem gondoltam komolyan. Megcsináltam. Pozitív lett. Apró, rövid lefolyású pánik vigyorgással.

Ezután hosszú hetekig az ágyból is alig tudtam kikelni, még orvos sem látott, nem tudtam annyi ideig függőlegesen megmaradni, hogy elhúzzam odáig a belem, megvizsgáljon, és még vissza is jöjjünk. Végül csak a 10. héten sikerült eljutnom hozzá. Most sem kellett Mitzi :* választásában csalódnom, pont egy ilyen orvosra volt szükségem. Kezem-lábam remegett, de már nem.

A következő lépés a védőnőhöz való bejelentkezés és a kiskönyv megszerzése volt. Nem terheskiskönyv, a terhes szó is felkerült a tiltólistámra. Olyan csúnya. Nos, a védőnő. Nem egyszerű a történet. Mivel a Szív utcai lakásba vagyok bejelentve, és május-júniusban még minden nagyon képlékeny volt, az ottani illetékes védőnői szolgálathoz jelentkeztem be. A ott fellelt védőnő bemutatkozott, hogy ugyan beteg, akihez tartozom, de ő a helyettese, és megbeszéltünk egy napot, amikor visszamegyek elintézni, amit el kell. Rendben. Mentem is. Akkor a helyettes nem volt bent, újszülötthöz kellett mennie, így egy harmadik védőnő vette fel az adataimat, állította ki a kiskönyvet, mázsázott le. Mindez a 13. héten történt, és 51 kg-t nyomtam, ami kevesebb a versenysúlyomnál. Ekkor futott át rajtam, hogy vajon mennyit fogyhattam az ágyban fetrengős heteken, amikor javarészt a Sió körtelé volt az egyetlen tápanyagforrásom. Azóta sem viszem túlzásba a Földre gyakorolt nyomóerőt; most 53 kg körül lehetek, de megvan már 1 hete is, hogy utoljára mértem magam, ezt most saccoltam.

Költözünk. Azaz csak én, mármint az én cuccaimat pakoljuk ki a Szív utcai lakásból. Szeretem, de két embernek, ha mindketten otthon vannak, ahogy mi is, kicsi. :( Később pláne kicsi lesz. Péter lakása nagyobb, itt külön gyerekszobának való hely is van (még Eszteré). Nagy erkély, napfény. Jobb lesz itt, bár vérzik a szívem.

Ma végül sikerült találkozni az illetékes védőnővel. Újabb szívvérzés, mert hiperjófej. Bírnám, ha ő maradna, de nem lehet. Sajnos. 1973 óta védőnő, ismeri a kerület apraját-nagyját. Saját gyereke is van -ez számomra fontos szempont lenne, ha választhatnám a védőnőt-, még unokája is. Pénteken elmegyek hozzá tanácsadásra, ami kimaradt egyrészt az ő betegsége, másrészt a salgótarjáni wellness miatt, aztán érzékeny búcsúval teszünk pontot a rövid ismeretségünk végére, és átküldi a papírjaimat a 13. kerületbe. Ott nekem kell majd jelentkezni, hogy itt vagyok. Remélem, ennyi elég, és nem kell lakcímkártyával bejelentkezni. Majd ezt is megkérdezem pénteken.

A baba köszöni szépen, jól van. Amikor a számítások szerint 16+2 napos volt, 16+6 napos biometriai adatokat produkált. Remélem, ez a tendencia nem folytatódik a végére, mert akkor nem tudom, hogy jön ki. :) Vagy nem akarom tudni. :)) Ma 18 hetes és 6 napos, holnap kezdem a 19. hetet (szintén a számítások alapján). Tegnap beindult a bugi, azóta alig áll meg. Még csak én érzem, Péter hiába várta a mozgást, nem kapott belőle. Apró mozgásokról van szó, de a sok helyről hallott pezsgős érzésnél erősebb. Nálam az kimaradhatott, vagy nagyobbak a buborékok. :)

Lyme-kór ügyben is sikerült beszélni az orvossal. Kicsit féltem, hogy majd jól kikapunk, amiért a háta mögött intézkedtünk, de pont az ellenkezője történt: megköszönte anyunak, hogy elintézte helyette a dolgokat. :) Jófej. Szeretjük. Anyu is.

Most hívott a leendő albérlőm. Szeptember 3-án mennének a lakásba pakolni, rendezkedni. Ez már nagyon konkrét. Elvesztem a zugomat. Nem teljesen, csak valaki más fogja nyitni-zárni az ablakokat, most másvalaki zuga lesz. Vérzik a szívem, de ez a dolgok rendje.