Szétcsúszva

Egy rövid, még szinte meleg, annyira friss történet arról, mennyire is vagyunk mostanában szétesve.

Ma délelőtt bevásárlást terveztünk, de Péternek beugrott egy interjú, amiről ugyan tudtunk, de valahogy nem számoltunk vele. Utána akartunk indulni, és még jó, hogy elszüttyögtük az időt, mert már a tett helyszínén lettünk volna, amikor telefonált az asztalos, hogy perceken belül (a megbeszélt időpontban!) érkezik. Takarócuccot (nem tudom a pontos nevét) hozott a mosogatógép aljára. Kis késéssel indultunk, így számolnunk kellett azzal, hogy nem tudjuk hazahozni a szajrét a fodrász előtt. Péternek régen egyeztetett időpontja volt, egyszer már lemondta. Szintén programcsúszás miatt. Most nem akarta. Szerencsére az ő frizurája nem igényel annyi időt, mint az enyém, így rohanhattunk a következő program helyszínére, ami nevezetesen a lakás. Munka. Muszáj bekapcsolnia a gépet, rácsatlakozni a céges hálózatra időben, különben ejnye-bejnye. Cuccok ki a kocsiból, át a riasztós ajtón, be a liftbe. Szerencsére kedves és türelmes lifttársat fogtunk ki, végigvárta a ki- és bepakolást. Az emeletre érve liftből ki, ajtóhoz el, lakásba be. Persze, mindezt rohanva, hogy időben végezzünk.

Órák teltek el az akció óta. Péter azóta dolgozik, én (est)ebédet gyártottam, meg is ettem (Péter még nem), elpakoltam. Eszter is befutott pakolászni. Csöngetnek. Tanácstalanul nézünk egymásra. -Te vársz valakit? -Nem. -Egy csaj. -Ja, akkor biztos Móni. (Munka után ígérte magát, és mivel fogalmam sem volt, mennyi az idő, ő volt az első tippem.) Vadidegen csaj állt az ajtó előtt. Azt hittem, el akar valamit adni, esetleg téríteni akar, de ezt gyorsan elvetettem, mert egyrészt nem volt nála cucc, másrészt azt kérdezte, nem mi vásároltunk-e mostanában. Ha igen, mi hagytuk-e a lift mellett a cuccainkat. -Az lehet. Megnéztem. A miénk volt. WC papír és joghurt. :) Amikor a tejet szorítottuk be az előszobában csövező komód és az egyik bőrönd közé, még beszéltünk is róla, hogy rá lehetne tenni a WC papírt, de én nyomatékosan közöltem, hogy annak a WC-ben a helye. Egyikünknek sem tűnt fel, hogy a kérdés tárgya nincs a lakásban. :)

Ezek után Péter nyújtotta a blokkot, hogy nézzem meg, mindent behoztunk-e. :)