Morr...

Mostanában nem gyakran használom a BKV szolgáltatásait. Bérletem nincs, azon ritka alkalmakkor, amikor metróra/buszra/villamosra szállok, jegyet veszek. Ha tudok...

Július 22-én anyuval mentünk az orvoshoz ultrahangra. Megközelítjük a Forgách utcai metrómegállót, célirányosan tartunk a jegypénztár felé. Zárva. Egy cetlit találtunk az ablakon, miszerint augusztus 6-án nyitnak. Klassz. Megindulunk a jegyautomata felé. Csak érmét fogad el. Mi van?! Persze, ellenőr sehol, akitől lehetne jegyet venni. Anyu pánikba esett, én csak felhúztam magam. Elkezdtem zaklatni a járókelőket. Szerencsém volt, sikerült váltani. Elfelejtettem az ügyet, mivel az augusztus 6-i dátum már nem volt messze.

A második felvonás ma következett. Bőven elmúlt augusztus 6-a. 15.30-ra készültem a Népligethez. Csöpi ment ma Dublinba, megbeszéltünk egy találkozót a busznál, majd kávézásos trécselést a reptéren. Az induló helyszín megint a Forgách utcai metrómegálló, és mivel csak a kék metróval kell mennem, nem szántam az útra többet 30 percnél. Majdnem elkéstem. A jegypénztár megint zárva volt. A júliusitól abban különbözött a helyzet, hogy most nem volt dátum. Csak annyi, hogy zárva. Megint jött a járókelőzaklatás. Még jó, hogy nem melegítőben vágtam neki az útnak, és némi festéket is dobtam magamra, így -talán- senki sem nézett koldusnak. Határozottan kellemesen csalódtam az emberekben. A harmadik nő tudta felváltani az 500-asomat, az első kettőnél nem volt ennyi apró, de simán felajánlotta, hogy kipótolja az én aprómat. Erre egyszer sem számítottam, nemhogy kétszer.

A Népligethez érve -persze- ott ficcentek az ellenőrök. Átnyújtottam a jegyem, és ha már ott voltam, megengedtem egy megjegyzést magamnak, miszerint valamit csinálhatnának a Forgách utcában, mert ez így gáz. Az -egyébként meglepően kedves- ellenőrcsaj félmosollyal mondta, hogy tudja, miről beszélek. Ő a Gyöngyösi utcától jött éppen, és ott is hasonló a helyzet. Megoldást nem tudott, ráadásul odajött egy kollégája is néhány személyit lobogtatva. Kapás volt. Értem én, az fontosabb, mint az én nyomorom. :)

Nem vagyok az a bliccelős fajta. Ha akarnám, akkor sem tudnám, mivel a homlokomra van írva. Megveszem én a jegyet, ha igénybe veszem a szolgáltatásukat, de könyörgöm, adják meg az esélyt. Ne kelljen már az értékes időt azzal töltenem, hogy mások apróját kunyeráljam el! Grr...