Mostanában majdnem minden mondatom úgy kezdődik, hogy Úgy terveztük... :D
Úgy terveztük tegnap, hogy beugrunk Szonihoz a bulialapozásra, majd amikor ők továbbmennek, mi lelépünk. Tényleg nem terveztük sokkal hosszabb időre, mint a kölcsönadott GPS átvétele, de nem így lett. Órákat töltöttünk a társasággal, és csak azért jöttünk haza, mert mindenki elkókadt. Persze, ők sem mentek bulizni. Ahol mi megjelenünk, borul a program. :D
Nem voltunk túl fittek, mire hazaértünk, alig volt arra erőm, hogy ágykésszé varázsoljam magam. Hajnali 2 óra volt. Gondoltam, reggel majd jól kialszom magam, nem terveztünk semmit. (Azaz jó lett volna átmenni a Szív utcába, de az a sztenderd program, ami folyamatosan tolódik.) Ehhez képest a fanyűvő brigád ébresztett valamikor 8 körül. Akkor még visszaaludtam, de 9-kor már annyira bedurvultak, hogy nem bírtam tovább. Persze, fa már egy sincs, amit ki kell vágni, de gondolom, kiadták nekik, hogy a hetet végig kell dolgozni, így aprításba kezdtek. Klassz. A gyár rákontrázott. Ekkor adtam föl. Gondoltam, majd egyszer abbahagyják, és befejezem, amit félbehagytam. Így is volt, azaz így gondoltam. Éppen úsztam a csónakon Álomország felé, amikor rázendített a gyár. Abbahagyta. Újabb rövid ringatózás után valaki püfölni kezdett valamit, mintha egy nagy és üres műanyagtartályt vert volna gumikalapáccsal. Hol a gyár, hol a püfölés. Felváltva hoztak vissza a csónakból. Valamikor abbahagyhatták, mert végül aludtam. Persze, most, hogy egy ideje már kipattant a szemem, viszonylag csend van. Legalábbis nekünk ez már csend. A gyár alapmoraját már szinte nem is halljuk.
Nem is tudom, hol jobb élni: egy tanyán, távol a város zajától és az emberektől, vagy a városban, távol a kullancsoktól, pókoktól, hosszúlábú szúnyogoktól, de közel a zajokhoz. Azt hiszem, egy hangszigetelt lakás lenne az ideális. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése