Kuponos ebéd

Nem tudom, milyen listára kerültünk fel, de gyanítom, az lehet a lap tetején, hogy Akiket szívatni kell... Hónapokkal ezelőtt vettünk egy kupont. Egy nagy pizzára, üdítőre és két desszertre szólt. Kihagyhatatlanul kedvezményes volt, ráraboltunk. Egy hétvégi napon, amikor se kedvem, se időm nem volt főzni, megpróbáltunk felhasználni. A honlapon gondosan kiválasztottuk a pizzát, majd megpróbáltuk megrendelni. Telefonon, mert az állt a kuponon. A szám nem volt kapcsolható. Hmmm... A honlapon nem volt e-mail cím. Éhesek voltunk. Péter felhívta a kuponos céget. Tőlük tudtuk meg, hogy a pizzéria bedőlt, mert túl sok kupont adott el, nem bírta. Klassz. A kuponok teljesítését egy másik pizzéria vállalta át. Nem mellesleg a kedvencünk; a Szív utcában dekkolva gyakran rendeltünk tőlük, az első valamire való kaja volt a Sió gyümölcslevek után kb. 2 éve. :) Sajnos, ide nem szállítanak, az Árpád-híd a határ. Gondoltuk, hogy nem fog menni, de megpróbáltuk. Nem ment, de azt mondták, hogy a Bosnyák téri pizzériájukban személyesen beválthatjuk.

Szombaton úszás és piac után nem volt kedvünk hazamenni, olyan szép idő volt. Városligeti sétát terveztünk, előtte gondoltuk, megnézzük a pizzériát. Péter felhívta őket, hogy biztos minden rendben van-e a kuponnal. Nem volt. Két emberrel is beszéltünk (azt hiszem, pincérrel és üzletvezetővel), de egyikük sem tudott arról, hogy személyesen is lehet kuponnal fogyasztani náluk. Péter futott még néhány kört, de nekem egyre kevésbé tetszett a dolog. Az az álláspontom, hogy kajával kapcsolatban nem balhézunk, nem küldjük vissza, mert beleköpnek. Péter szerint paranoiás vagyok, szerintem meg nem látta elégszer a Cool túrát. :D Pörögtünk még párat, majd mivel kelletlenül, de közölték, hogy mehetünk, elindultunk. Kellemetlenül éreztem magam. Nem kellett volna, mert kifizettük a (kedvezményes) árat, de akkor is. Bent először hagyni akartam az egészet a pincér hozzáállása miatt, de kiderült, nincs vele semmi baj, csak szokni kell a stílusát. :) Elkérte a kupont, alaposan megnézte, elvitte. Gondolom, konzíliumot hívott össze az ügyben, végül azzal jött vissza, hogy továbbra sem tud róla senki, de ha a központban azt mondták, mehet, akkor ő elfogadja, és legyen az ő bajuk. Mármint a központé. Végül kaptunk egy 40 cm-es vegapizzát, egy üdítőt és 2 pisztáciás baklavát.

Amíg vártunk a kajára, Gergő becsajozott; felszedett három huszonéves lányt a szomszéd asztaltól. Annyira forgolódott, hogy láthassa őket, hogy elfordítottuk a székét; így a kiesés kockázata nélkül kokettálhatott a lányokkal, én pedig ütemesen adagolhattam a pizzát. Még vártunk a pizzára, amikor az egyik percben csak mosolygott, a másikban pedig egy rózsaszín papírba csomagot rudacskát forgatott a kezében, majd megrágta a sarkát. Éppen időben ézsrevettem, hogy egy csokit zsákmányolt, még nem kezdte el enni. Nem vagyok csokiellenes, de úgy gondolom, ráérünk akkor bevezetni, ha majd ő kéri. Meg különben is: ebéd előtt voltunk. Aranyosak voltak a lányok, de elmennek a francba a csokijukkal... :)

Tualjdonképpen jól sült el a dolog, de a bevezetőt szívesen kihagytam volna...