Ha már alvázápolásnál tartunk, folytatom az első krémes tapasztalatokkal. Kezdetben vala a gyerekorvos által felírt cucc. Felírta, megvettünk, becsülettel kentük Gergő fenekére. Nem tudom, hány nap kellett hozzá, hogy rájöjjünk, valami nagyon nem stimmel. Égő vörös volt Gergő bőre a kezelt területen, ha hozzáértünk, sírt. Keservesen és következetesen. Néhol hámsérülést is felfedezni véltem. Megijedtem. Szerencsére ez még a kezdeti bénázási időszakban volt, amikor anyu masszívan jelen volt, így személyében bőrgyógyász vizsgálhatta a kérdéses bőrfelületet. Nézegette, tapogatta (Gergő közben kifejezte nemtetszését), majd közölte, hogy szerinte a popsikrém a ludas. Félretettük, és a sudocremehez nyúltunk. Kis idő múlva eltűnt a pirosság, a(z általam látni vélt) hámsérülés, Gergő nem sírt, ha tisztogattuk a pucér senekét. Végleg búcsút mondtunk a gyerekorvos által összeállított krémnek.
Ez annyira az elején volt, hogy szinte hetente jött az orvos látogatóba. Anyu is itt volt, úgyhogy a két szakmabeli megbeszélte, mi lehetett a gond a krémmel. Gyorsan kiderült, hogy a bór volt a bűnös. Állítólag nem minden baba bőre bírja. Klassz. Csak én nem értem, hogy ha szokott vele baj lenni (a bórral), akkor miért ez a doktornő alapértelmezett popsikrémje?
Azóta ki sem nyitottam a tégelyt, de szerintem még megvan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése