Tudtam, hogy rövid időn belül újabb foggal gyarapszik Gergő készlete. Minden jel erre mutatott; egy ideje a szokásosnál gyakrabban nyűgös, minden egyéb tünet nélkül betaknyosodott, bepirosodott a pelenkás testrésze (nem úgy, mint amikor érzékeny valamire), gyakran kéri az általam termelt nedűt, napközben rengetegszer bújik csak úgy. Alapból bújós, de mostanában még annál is jobban. Nem panaszkodom, mert imádom, de észrevettem. Figyeltem a fogait, amikor csak engedte, jól belenéztem a szájába, de nem láttam semmit. Vártam tovább. Hétfőn a védőnővel megbeszéltük, melyiknek kellene jönnie, de már akkor sem nagyon tudtam, melyikről beszél.
Tegnap este kiderült, hogy fölösleges lett volna megjegyezni, mivel Gergő ebben az esetben is magasról tesz a papírformára. Miután altatás után legalább háromszor ébredt (sikítva-nyüszítve) éjfélig, bementem az ínyét Dentinox-szál. Csak nagyon indokolt esetben veszem elő, mert nem akarom, hogy rászokjon. Most úgy éreztem, kell. Mivel Gergőt ismerve bárhol nőhet a következő fog, végigvezettem az ujjam az ínyén alul és fölül. Jobb oldalon fölül valami megszúrta az ujjam. Kizárásos alapon a régen várt fog. Egy őrlő. Szegény. Hát, ez kínozta ennyire. Ma este készültem, hogy amint kiderül, hogy a ma sem ússzuk meg Dentinox nélkül, átadom Péternek a fogtapintási lehetőséget. Megtalálta, amit én is, majd tovább kutatva rábukkant a párjára. Balra fölül egy újabb őrlő tört át. Minden elismerésem a minihősnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése