Már egy jó ideje meg sem próbálom napközben betenni Gergőt a kiságyba. Hagyom a nagyágyon, a leesés elkerülése érdekében körberakom paplannal, párnával. Összesen egyszer esett le, de az még nagyon régen volt... lefordult, amikor egy pillanatra nem néztem oda. Sírt, de az iejedtségnél nagyobb baja nem lett. Egyszer megismételte anyunál ősszel, de az sem volt komoly. Edzett legény. Nem lett baja, de én megijedtem annyira, hogy egy darabig megint bepakoltam a kiságyba napközben, de nem tartott sokáig, mert nem aludt benne jól.
Egy idő múlva megint maradt a nagyágyon. Lassan átszokott a napi 2 alvásól 1-re, az átmeneti időszakban maga volt a káosz az alvása, majd szépen beállt, hogy dél körl ebédelt, aztán bealudt. Pár hete viszont megint elkezdett vadul fogzani. Az éjszakák a szokásosnál is rosszabbak lettek, gyakran ébred, rosszul alszik, korán kezdi a napot. Nem ritka, hogy hajnali 5 után nem sokkal már pislog, és nem lehet visszaaltatni. Ilyenkor átviszem Péterhez a hálószobai nagyágyra, én meg visszadőlök kicsit a gyerekszobában, hogy kinyújtsam a derekam, ami az éjszakai kényszerpózban eléggé megviselt (ritkán tudok és/vagy merek elnyújtozkodni Gergő mellett). Gergő ilyenkor már nem alszik vissza Péterrel sem. Mivel korán kezdi a napot, reggeli és szaladgálás után kár még valamit tízóraira, és nem sokkal 10 óra előtt ásítozik, dörzsöli a szemét, nyűglődik. Beájul, és úgy marad 2,5-3 órán keresztül. Mostanában az utóbbi a gyakoribb, és jól van ez így.
Ma is így történt. Majdnem pontosan 10 órakor zuhant álomba, kb. 30 perc múlva felsírt. Szerintem a foga volt, mert egy kis tejtől megnyugodott, és egészen du. 1-ig aludt egy pisszenés nélkül. Amikor meghallottam a finom nyüszögést, amivel jelzi, hogy felébredt, eldobtam mindent, és szaladtam, nehogy leessen. Kinyitottam a szobája ajtaját, és lemeredtem. Nem volt az ágyon, de az ágy mellett sem. Egyszer már fogadott az a kép, hogy állt az ágy mellett. Sosem fogom megtudni, hogy lemászott vagy leesett. Egy másodperc ezredrésze alatt véginéztem az ágyon, az ágy mellett, és miután egyik helyen sem találtam, folytattam a keresést a földön. Akkor megláttam. Ott állt közvetlen előtten, nézett rám vigyorogva, egyik kezével az ajtót markolászta. Összeraktam: felébredt, leszállt az ágyról, masírozott volna kifelé a szobából, de az ajtó az útját állta. Akkor szólt nekem, hogy nyissam ki. Itt a vég... már akkor sem lehetek nyugodt, amikor alszik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése