A hétvégi szervezkedés már kedden elindult, amikor a húgom férje telefonált. Kérdezte, milyen babakocsi részek vannak nálunk, és mi anyunál. Nem értettem igazán, miért fontos, ugyanis az volt a terv, hogy Húsvétkor elvisszük anyuhoz a babakocsi összes általunk használt részét, átmossuk a huzatot, onnan ők viszik Kaposvárra (megy egy nemsokára születő babához), mi pedig elhozzuk az anyunál lévő esernyőre csukható babakocsit. Valóban ez volt a terv, de lehet, hogy korábban érkezik a baba. Nem kezdtem kukacoskodni, hogy az elején maximum a hordozóra lesz szükség, az első séta bőven Húsvét utánra esik, mert nem akartam, hogy úgy tűnjön, nem akarom adni a kocsit (húgoméktől kaptuk kölcsön).
Anyuval egyeztettünk, agyaltunk, hogy is lenne a legjobb. Vele toltak ki a legjobban; a háta közepére sem kívánta, hogy a csomagjai mellé még a babakocsi alkatrészeit is beillessze a kocsiba. Végül minden simán ment; anyu elhozta és átadta a szajrét az apukajelöltnek (továbbiakban AJ), AJ elhozta hozzánk az esernyőre csukható babakocsit, viszi a nálunk lévő alkatrészeket. Szabad kezet kaptam a húgomtól, hogy az általunk már nem használt babacuccokat is ráakasszuk AJ-re. Szabadkoztam, mert nem szeretem mosás-tisztítás nélkül át- és/vagy továbbadni a holmikat, de összesen 2 napom volt arra, hogy átadáskészre varázsoljak mindent. Nem ment. Megbeszéltük, hogy úgyis mindent átmosnak. Amilyen nyűgnek éreztem az egészet, amikor kedden beszéltem a sógorommal, annyire örültem, amikor AJ mögött becsuktam az ajtót. Nem is tudom, mióta nem használtuk már pl a játszószőnyeget, csak a helyet foglalta. Éljen a tavaszi lomtalanítás (ha ezek nem is lomok)! :)
Miután AJ elment, kocsiba vágtuk magunkat, és meg sem álltunk a Kopaszi-gátig, ahol csatkaloztunk egy bartánő-kisfia kombóhoz. Gergő megejtette az idei első hintázását. Egyszer már majdnem elvittük, de olyan nagyon fújt a szél, hogy megfutamodtunk. Most viszont annyira jó idő volt, hogy szinte Gergő volt az egyetlen gyerek sapkában. Ettől függetenül eszem ágában sem volt levenni róla. Könnyű, szellős, horgolt sapkája van, az még elfér rajta. Szerintem.
Mivel pénteken sem volt hűvösebb, és a nap sem sütött kevésbé, alvás és ebéd után megint elindultunk. Most a Hajógyári-sziget volt a cél. Nem tudtam róla, de elhittem Péternek, hogy van ott egy szuper játszótér. Tényleg van. Annyira jó, hogy teljesen tele volt. Gyerekek, felnőttek, kicsik és nagyon vegyesen tobzódtak a tavaszi napsütésben. Lovak is voltak; bátor gyerekek ültek nyeregbe és mentek körbe-körbe. Volt egy kiscsikó. Éhes volt, álmos vagy nem tudom, de annyira kis szerencsétlen volt. A megérkezésünk pillanatában egy embereset pisilt. Esküszöm, hogy majdnem 1 percig tartott a művelet. :) Álldogált a produktum mellett egy kicsit, majd nemes egyszerűséggel belefeküdt. Péter szerint igaza volt, hiszen a Szigeten voltunk. :) (Lesz kép, csak meg kell szereznem Pétertől.) Nagyon gyúrt arra Péter, hogy majd Gergővel mekkorát fognak csúszdázni, de amint megérkeztünk, és megláttam a csúszdakomplexumot, csúnyán megvétóztam a dolgot. Szép és jó, de nem Gergőnek való még (egy jó darabig). Maradt a játszótér, ahol viszont kis hinta után rárabolt a csúszdára. Nem olyan látványos, mint a nagy, de 1 évesen éppen jó. Sok gyerek volt; kisebbek és nagyobbak, de nagyjából Gergővel egyidősek. Egy kislány (Abigél odament Gergőhöz és adott neki egy puszit, aztán a kezét is megsimogatta. A mini szívtipró csak állt és nézett. Pár perc és néhány csúszás után megint egymás mellé kerültek, amikor Gergő elveszítette az egyensúlyát a homkozóban, és pelenkára zuttyant. Abigél anyukája azt hitte, a kislánya idézte elő a balesetet (jelzem, Gergő fel sem vette az egészet), és mondta neki, hogy figyeljen oda, mert a KISLÁNY elesett. Csendben mosolyogva mondtam, hogy kisfiú. Szabadkozott, de legyintettem, hogy megszoktam. Vajon a kék kabát, a fehér sapka, a barna nadrág vagy a barna cipő tette kislányossá Gergőt. A sapkára gyanakszom, de nem érdekel. Pasi és kész. :)
Hazafelé beugrottunk az óbudai Auchanba, mert kellett néhány dolog a túléléshez. Ha már ott voltunk, néztünk némi vacsorának valót.. Nem is elsősorban magunknak, nekünk majdnem mindegy, mikor eszünk, de Gergőnek közeledett a vacsoraidő. Először az üzletsoron próbálkoztunk egy pizzériában, de végignézve a kínálatot, Péter közözlte, hogy egyiket sem enné meg szívesen. Felszívtam magam, és betoltam a kocsit a boltba. Ott aztán észrevettünk egy.... hmm.... azt hiszem, grillpultnak nevezik az ilyesmit... szóval, egy grillpultot. Néztük, néztük, tetszett. Hát, még akkor, amikor észrevettem, hogy van rántott sajt menüben. Végül 2 db rántott sajtot (nem gumis), 10 dkg sültkrumplit és kb. 10 dkg rántott hagymakarikát vettünk 615 Ft-ért. Hárman laktunk jól belőle. Azóta is ezen csodálkozom. Ha nem esne ennyire ki, gyakrabban mennék, és nem aggódnék az ebéd vagy a vacsora miatt, de csak ezért nem megyünk ki.
Gergő 2 napja masszívan pörög a napsütésben. Kíváncsi vagyok, befolyásolja-e ez valamennyire az éjszakai alvását....
Anyuval egyeztettünk, agyaltunk, hogy is lenne a legjobb. Vele toltak ki a legjobban; a háta közepére sem kívánta, hogy a csomagjai mellé még a babakocsi alkatrészeit is beillessze a kocsiba. Végül minden simán ment; anyu elhozta és átadta a szajrét az apukajelöltnek (továbbiakban AJ), AJ elhozta hozzánk az esernyőre csukható babakocsit, viszi a nálunk lévő alkatrészeket. Szabad kezet kaptam a húgomtól, hogy az általunk már nem használt babacuccokat is ráakasszuk AJ-re. Szabadkoztam, mert nem szeretem mosás-tisztítás nélkül át- és/vagy továbbadni a holmikat, de összesen 2 napom volt arra, hogy átadáskészre varázsoljak mindent. Nem ment. Megbeszéltük, hogy úgyis mindent átmosnak. Amilyen nyűgnek éreztem az egészet, amikor kedden beszéltem a sógorommal, annyire örültem, amikor AJ mögött becsuktam az ajtót. Nem is tudom, mióta nem használtuk már pl a játszószőnyeget, csak a helyet foglalta. Éljen a tavaszi lomtalanítás (ha ezek nem is lomok)! :)
Miután AJ elment, kocsiba vágtuk magunkat, és meg sem álltunk a Kopaszi-gátig, ahol csatkaloztunk egy bartánő-kisfia kombóhoz. Gergő megejtette az idei első hintázását. Egyszer már majdnem elvittük, de olyan nagyon fújt a szél, hogy megfutamodtunk. Most viszont annyira jó idő volt, hogy szinte Gergő volt az egyetlen gyerek sapkában. Ettől függetenül eszem ágában sem volt levenni róla. Könnyű, szellős, horgolt sapkája van, az még elfér rajta. Szerintem.
Mivel pénteken sem volt hűvösebb, és a nap sem sütött kevésbé, alvás és ebéd után megint elindultunk. Most a Hajógyári-sziget volt a cél. Nem tudtam róla, de elhittem Péternek, hogy van ott egy szuper játszótér. Tényleg van. Annyira jó, hogy teljesen tele volt. Gyerekek, felnőttek, kicsik és nagyon vegyesen tobzódtak a tavaszi napsütésben. Lovak is voltak; bátor gyerekek ültek nyeregbe és mentek körbe-körbe. Volt egy kiscsikó. Éhes volt, álmos vagy nem tudom, de annyira kis szerencsétlen volt. A megérkezésünk pillanatában egy embereset pisilt. Esküszöm, hogy majdnem 1 percig tartott a művelet. :) Álldogált a produktum mellett egy kicsit, majd nemes egyszerűséggel belefeküdt. Péter szerint igaza volt, hiszen a Szigeten voltunk. :) (Lesz kép, csak meg kell szereznem Pétertől.) Nagyon gyúrt arra Péter, hogy majd Gergővel mekkorát fognak csúszdázni, de amint megérkeztünk, és megláttam a csúszdakomplexumot, csúnyán megvétóztam a dolgot. Szép és jó, de nem Gergőnek való még (egy jó darabig). Maradt a játszótér, ahol viszont kis hinta után rárabolt a csúszdára. Nem olyan látványos, mint a nagy, de 1 évesen éppen jó. Sok gyerek volt; kisebbek és nagyobbak, de nagyjából Gergővel egyidősek. Egy kislány (Abigél odament Gergőhöz és adott neki egy puszit, aztán a kezét is megsimogatta. A mini szívtipró csak állt és nézett. Pár perc és néhány csúszás után megint egymás mellé kerültek, amikor Gergő elveszítette az egyensúlyát a homkozóban, és pelenkára zuttyant. Abigél anyukája azt hitte, a kislánya idézte elő a balesetet (jelzem, Gergő fel sem vette az egészet), és mondta neki, hogy figyeljen oda, mert a KISLÁNY elesett. Csendben mosolyogva mondtam, hogy kisfiú. Szabadkozott, de legyintettem, hogy megszoktam. Vajon a kék kabát, a fehér sapka, a barna nadrág vagy a barna cipő tette kislányossá Gergőt. A sapkára gyanakszom, de nem érdekel. Pasi és kész. :)
Hazafelé beugrottunk az óbudai Auchanba, mert kellett néhány dolog a túléléshez. Ha már ott voltunk, néztünk némi vacsorának valót.. Nem is elsősorban magunknak, nekünk majdnem mindegy, mikor eszünk, de Gergőnek közeledett a vacsoraidő. Először az üzletsoron próbálkoztunk egy pizzériában, de végignézve a kínálatot, Péter közözlte, hogy egyiket sem enné meg szívesen. Felszívtam magam, és betoltam a kocsit a boltba. Ott aztán észrevettünk egy.... hmm.... azt hiszem, grillpultnak nevezik az ilyesmit... szóval, egy grillpultot. Néztük, néztük, tetszett. Hát, még akkor, amikor észrevettem, hogy van rántott sajt menüben. Végül 2 db rántott sajtot (nem gumis), 10 dkg sültkrumplit és kb. 10 dkg rántott hagymakarikát vettünk 615 Ft-ért. Hárman laktunk jól belőle. Azóta is ezen csodálkozom. Ha nem esne ennyire ki, gyakrabban mennék, és nem aggódnék az ebéd vagy a vacsora miatt, de csak ezért nem megyünk ki.
Gergő 2 napja masszívan pörög a napsütésben. Kíváncsi vagyok, befolyásolja-e ez valamennyire az éjszakai alvását....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése