Megőrülök ettől a géptelenségtől. Szinte kizárólag fürdetés és altatás után jutok hozzá, amikor annyira tompa az agyam, hogy néhány billentyűpöcögtetés után feladom, mert nem tudok koncentrálni. Néha leesik némi morzsa napközben, ha Péter itthon van és megkapom az iPhone-t, de nem mindig segítség, mert idegesít a pici kijelző, a billentyű hiánya, meg különben is. 2 hete elvitte Eszter (Péter húga) barátja (Peti), hogy szabad óráiban matat rajta, ha van neki ilyen egyáltalán. Nem lőcsöltem rá, ő mondta, hogy megnézi. :) Ha nincs ideje, akkor sem veszítünk semmit. Annál rosszabb nem lehet, hogy porosodik a polcon...
Amíg nem történik csoda (értsd: Bubu nem gyógyul meg), addig marad Péter gépe, ha hozzájutok. Minden nap történik valami, amit nem szeretnék elfelejteni, de mire nekiállnék, már nem tudom összeszedni vagy nem tűnik már érdekesnek. Időm is lenne, mert Gergő mostanában nagyot alszik napközben; van, hogy majdnem 3 órát. Miután elvégeztem az aznapra tervezett takarítást-pakolást, és még mindig húzza a lóbőrt, megfogom a télen elkezdett sapkát, és kötök néhány sort. Értelmetlen dolog, mert az idén már nem valószínű, hogy szükségem lesz kötött sapkára, de nagyobb, időigényesebb dologba már nem kezdek bele, amikor minden percben felébredhet. Pont jó lenne ilyenkor pötyögni kicsit, de nincs min. :(
A jó idővel megérkezett a rendezkedhetnékem is. Az mindegy, hogy most pont megint nincs túl szép idő. Van egy csomó dolog, ami félbemaradt, amikor Gergő megszületett, Pétert pedig nehéz rávenni dolgokra. Azt mondja, rá kell készülni dolgokra. Basszus... 1 éve készülünk. Ez így nem jó. Ha a tökéletes alkalomra várunk, minden így marad nyugdíjas korunkig. A héten berágtam, és kedden meg szerdán, amikor tudtam, hogy kettesben leszünk Gergővel, kikészítettem a megfelelő színű festéket, és Gergő alvása alatt falat festettem. Kedden az előszobát színeztem be, szerdán pedig a nappaliban kimaradt részt festettem le a kapcsolók körül, és kijavítottam az időközben keletkezett hibákat. Nem nagy dolog, de jobban érzem magam. Még sok van hátra, de kis lépésekkel megoldható. Csak az kell hozzá, hogy kettesben legyünk itthon Gergővel, és kapjak néhány szabad órát. :)
Az elmúlt pár napban Gergő nem sok időt töltött a kiságyban. Azt hiszem, lassan szétszedjük, és átrendezzük a szobáját. Ez már a harmadik este, hogy be sem tettem altatás után, hanem maradt a nagyágyon. Az elmúlt két este szuper volt; kedden meg sem moccant hajnalig, amikor menetrendszerint benyújtja az igényt némi evésre, tegnap pedig csak nyiffant egyet, de gyorsan visszaaludt hajnalig. Ma elég nyűgös. Tartok tőle, hogy megint valamelyik foga lesz a bűnös. Már kétszer is be kellett mennem hozzá. Visszaaludt, de élesen, sikítva sírva ébredt, visszaalvás közben többször felült, nyűszített. Szegény.
Úgy alszunk mostanában, hogy Gergő a nagyágyon, én mellette a földön, hajnalban pedig felköltözöm mellé, amikor enni kér, és maradok reggelig. Azért nem fekszem egyből mellé, mert kíváncsi vagyok, hogy alszik egyedül a nagyágyon. Még a megfigyelésnél tartunk. Jó lesz ez, csak ki kell várni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése