Napközben többször látom, hogy odakap az orra alá, és dörzsöli az arcát. Valamelyik nap nyűglődött is közben, úgyhogy rákérdeztem, hogy fáj-e a foga. Mondta, hogy igen. Megöleltem, és próbáltam megnyugtatni, elmondani neki, hogy ez jó dolog, kibújnak az utolsó fogai, teljes lesz a tejfogsor, lesz mivel megrágni a kisperecet. Bújt, nyűglődött kicsit, aztán megnyugodott.
Este fogmosás. Már egy ideje egyedül mossa a fogát -nyilván felügyelet mellett-, csak akkor vesszük át tőle, ha nagyon felületesen próbálja megoldani. Aznap este is próbálta elmismásolni, de együttműködőnek bizonyult, ha mondtam, hol mossa. Amikor már csak a hátsó fogak voltak hátra, mondtam, hogy mossa meg egészen hátul, ahol fájni szokott.
Villant a szeme, és már vitte is hátra a fogkefét. Hátra... a háta mögé, le a fenekéhez. Idejében megállította a mozdulatot, nem gondolta komolyan, mindenesetre megismételtem a kérést pontosabban fogalmazva: Hátra, ahol fájni szokott a FOGAD. Minden ellenkezés nélkül mosta a hátsó fogait. Egyértelmű, hogy elsőre is értette a kérdést. Láttam a szemén. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése