Ez valami elképesztően nevetséges, ami a médiában folyik az eurovíziós dalfesztivállal kapcsolatban. Annyira nagyon magyar az egész, hogy az szinte már ijesztő.
Még alig mondta ki Novodomszky Éva (vagy Gundel-Takács Gábor volt, nem emlékszem), hogy ByeAlex mehet Malmőbe, és képviselheti Magyarországot a Kedvesem című dallal, amikor a hazai közéleti és celebvilág egy emberként felhorkant és szinte vért kívánt.
Nem írom, hogy ki mit mondott vagy írt, mert már leírták száz és ezer helyen, és tulajdonképpen mindegy is, hogy szó szerint mi hangzott el. Engem az szomorít el, hogy egyáltalán bármi is elhangzott abban a formában, ahogy elhangzott. Olyan gyors és intenzív volt a reakció, mintha... nem is tudom, miről lenne szó, nem pedig egy jópofa játékról. Játékról, hiszen nincs igazán tétje a dolognak, talán annyi, hogy a nyertes ország rendezi a következő fesztivált. Jó, tudom, ez nem kis dolog, mert -többek között- az idegenforgalomnak sem tesz rosszat, de akkor is felfoghatatlan számomra ez a hiszti. Igen, ez a legjobb szó rá: hiszti. Óvatosabban vagy keményebben, de majdnem mindenki kiakadt, hogy a mezőnyből ByeAlex nyert.
Nem vonom kétségbe, hogy volt nála jobb énekes. Sőt, megkockáztatom, hogy csak jobb énekes volt nála, hiszen szinte mindenki kijárt egy tehetségkutatót vagy van már év(tized)ek óta a hazai poppiacon. Abban is egyetértek néhány emberrel, hogy vizuálisan sem ő mutat a legjobban a színpadon. Azt sem tagadom, hogy meglepett az győzelme, de nem azért, mert nem tetszik a dal, hanem azért, mert nem gondoltam, hogy őt szavazza be a közönség.
Mielőtt elindult volna a válogató (tv-ben látható része), majdnem biztos voltam Pál Dénes és Agárdi Szilvia győzelmében, annyira benne voltak még a köztudatban. Aztán megláttam a mezőnyt, és már nem voltam biztos semmiben, de gondolatban kiemeltem a tömegből pár dalt és előadót, akiket esélyesnek találtam a győzelemre. ByeAlex nem volt köztük, pedig első hallásra megtetszett a dal hangulata. Az is tetszett, hogy nem akart mindenáron olyan lenni, mint a többiek, nem akart beállni a sorba. Nevezett egy dallal, amit beválogattak a legjobb 30 közé, ő pedig ment, és megpróbálta, meddig jut.
Sajnáltam, amikor a zsűri (az néha borzalmasan idegesítő zsűri, ami minden dalt jajdenagyonszeret, aztán alaposan lepontozza) nem küldte tovább. Aztán a közönség mindig beszavazta, és egyre jobban figyeltem rá és szorítottam neki, hogy jusson minél tovább.
A válogató során többször elhangzott a tipikus eurovíziós dal (ted) vagy a nem tipikus eurovíziós dal kifejezés, amitől én konkrétan rosszul vagyok. Most komolyan az lenne az elvárás, hogy olyan dalt küldjünk ki, amelyik olyan, mint a többi? Abban mi a pláne? Szerintem a tavalyi győztes sem volt ted. Az más kérdés, hogy nekem nem tetszett, de nem ez a lényeg.
ByeAlex dalának leginkább a hangulata tetszik. Minél többször hallgatom, annál jobban szeretem. Értelmetlen összehasonlítani a többi indulóval akkor is, ha muszáj volt. Ez nem egy lehengerlő dal, az biztos, de az is lehet, hogy ez a titka. A sok hisztiző pedig jobban tenné, ha megszokná, mert ByeAlex fogja képviselni Magyarországot Malmőben. Jövőre pedig induljon valamelyikük! Vagy inkább mégse... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése