Éljen a nemzeti ünnep, éljen a hosszú hétvége!

Nem szorul különösebb magyarázatra a mai nap. Úgy van elrontva az egész, ahogy van, és tulajdonképpen még hibáztatni sem tudok senkit, mert nem szorulunk segítségre, nem vagyunk az úton elakadtak között, csupán a lakásból nem tudunk kimozdulni, mert nincs értelme.

Tegnap este kimerészkedtünk az erkélyre, amikor még alig esett a hó, mert Gergő hógolyózni akart. Pár perc múlva közölte, hogy fázik, de nem akart bejönni. Én voltam az első, aki feladta, Péter maradt vele még egy kicsit, aztán elugrottunk a dm-be meg a Tescoba, hogy legyen mit enni.

Aztán ma délelőtt ilyen képeket készítettem az erkélyről. Csodaszép (lenne pl. Karácsonykor)...

Felfújta a szél a havat az ablakra.

Hódűne

Gondoltam, ha már be vagyunk zárva, alkotok valami nemzeti színű kaját. Utoljára talán 2009-ben álltam neki, akkor rizst színeztem meg. Idén valami másra vágytam: gnocchi lett. Ennyit a magyar ünnepről. :) Legalább nemzeti színű. Ez pont jó lesz kokárda helyett, azt úgysem tűzöm ki kb. 10 éve.

A pirosat ketchup-pal, a zöldet főtt-passzírozott zöldborsóval színeztem.

Szósszal

Ha jobban belegondolok, egészen pontosan ez a 11. év, hogy nem tűzöm ki. 2002-ben még csak vendégségben voltam a húgomnál március 15-én, és a Blaha Lujza téren beszéltünk meg találkozót az unokatesómmal. Ott várakoztunk. Kokárda a zsebemben volt, mert addig mindig kitűztem, akkor is csak azért nem, mert nem akartam kilyukasztani a pufis mellényemet (akkoriban az nagyon menő volt, legalábbis úgy emlékszem), de nálam volt. Feltűnt, milyen sokan vannak a téren, többen furcsa (nekem furcsa) fekete ruhában. Sokan nézegettek az Astoria irányába, mintha buszra várnának. Néztem én is, de nem láttam semmit. Aztán megláttam, ahogy a sarkon kifordult (vagy befordult) a tömeg Csurkával az élen. Mondtam a húgomnak, hogy szerintem szívódjunk fel, hívtuk az unokatesómat is, hogy inkább találkozzunk a metró kijáratánál, ne jöjjön fel. Abban az évben kezdődött, amiért azóta nem tűztem ki a kokárdát, mert már nem azt jelenti, amit kellene. Szomorú, hogy valószínűleg a gyerekemnek nem ugyanazt fogja jelenteni, mint nekem jelentett gyerekkoromban... :(