Az utolsó fogak

Egy ideje hirtelen visszatért a pofozkodás és a lökdösődés, pedig azt hittem, már végleg magunk mögött hagyhatjuk ezt az időszakot. Pár hete a Kerekítőn megint rombolásba kezdett, szemmel láthatóan tetszett neki, hogy -az egyébként általa (is) kedvelt- Fruzsi megijedt, amikor tigrismódon rámorgott, majd jött a lökdösődés és a csapkodás. Kétségbeestem, mert nagyon úgy nézett ki, hogy az egyetlen módja, hogy ne bántson másokat az, ha nem viszem társaságba, az viszont senkinek sem jó. Maradt az, hogy mentünk/megyünk, de igyekszem folyton a nyomában lenni (most az IKEA sztorit nem említem...).

Ezzel kezdődött, aztán azt vettem észre, hogy nem akar rendesen enni. Azaz akar ő, csak minden vackot, csak rendes ételt nem. Képes volna kisperecen, joghurton meg 100%-os gyümölcslén elélni. Próbáltam, hogy reggeli után nem kap semmit, hanem játszótér után eléteszem az ebédet. Semmi. Pár falat, és vége. Tegnap összedobtam egy gyerekbarát tiramisut (kávé és tojás nélkül); azzal tudtam rávenni pár falat csirke elfogyasztására, ha beígértem utána a sütit. Szemét dolog, tudom... Nem is értek egyet magammal, hogy ehhez folyamodtam, mert az egyik elvem, ami még tartja magát, hogy az étel és az édesség nem lehet jutalom, de annyira nem eszik, hogy kétségbeesésemben megtettem.

A következő jel a híg és gyakori pelenkatartalom, valamint a piros fenék. Ha ezeket összeadom, máris megvan az ok: fogzás. Olyan régen volt, hogy szinte elfelejtettem. A legutolsó négy rágófog még hiányzik a kollekcióból, ezek okozzák a tüneteket. Nem egy rágófog. Nem, nem, az túl egyszerű lenne. Négy. Egyszerre. Nem aprózza el. Tegnap hagyta, hogy belenézzek a szájába, büszkén mutatta a fogait. Jobb oldalon fönt az egyik tüske teljesen áttört, balra fönt éppen áttört, még piros körülötte. Alul mindkét oldalon áttörés előtt állnak, duzzadt az ínye.

Éjjel időnként fájdalmasan felsír, szinte sikít. Van, hogy sikít párat, de mire beérnék, már alszik. Egyszer biztosan van olyan, hogy be kell mennem hozzá. Ma hajnalban bementem, felült, majd odabújt hozzám és lefeküdt, majd közölte, hogy Aludjunk még! Nem kellett kétszer mondani. Aztán hajnalban valahogy mellettem ébredt, de nem emlékszem, mikor jött át. :)

Ahhoz képest, hogy egyszerre 4 fogat növeszt, lehetne sokkal rosszabb is. Így legalább meglesz mind, nem egyenként kínozza. Egyébként egy hős. Egyetlen egyszer adtam neki Dentinoxot, azt is csak azért, mert kíváncsi voltam, tényleg a foga miatt sírt-e sikítva. Többet nem kapott. Nem is kéri. Hős. :*

Ja, azt majdnem kihagytam, hogy hogy' jön a fogzás a lökdösődéshez. Több emberrel beszéltem már, nagyjából egyetértettünk abban, hogy az lehet mögötte, hogy így adja ki magából azt a feszültséget, ami a tehetetlenségből adódik. Van valami, valami fájdalom, ami időnként hirtelen megjelenik, amin senki és semmi sem képes enyhíteni. Nem segít az evés, az ivás, a bújás, a simogatás, csak elmúlik magától, ahogy jött. Sosem tudja, mikor jön megint. Mindemellett nem örülök, hogy így jön ki belőle, és próbálok tenni ellene, de attól tartok, ki kell várni a fogzás végét. Addig csak annyit tehetek, hogy próbálom megelőzni a bajt, illetve oltani a tüzet...