Ezen kívül egy önbizalomemelő telefonbeszélgetésem is volt. Először azt hittem, téves, mert nem értettem, ahogy a nevemet mondta. Azt sem értettem, honnan hív. Az egyik tippem az volt. hogy Galway.:) Fogalmam sem volt, miért keresnének onnan, de a cég neve határozottan Galwaynak hangzott, és amikor visszakérdeztem, igennel válaszolt. Ekkor már totál meg voltam zavarodva, nem tudtam, miért keresne valaki engem Galwayból. Erős volt a gyanúm, hogy nem velem szeretne beszélni. Lebetűztem a nevem. A másik oldalról helyeslés hangzott. Hm... mégis velem akar beszélni. Muszáj volt megkérdeznem, honnan tudja a számom, már nagyon kíváncsi voltam. Kiderült, hogy egy gyerekkori ismerősöm kollégája (vagy volt kollégája), és állásajánlat miatt hívott. Oké, helyben vagyunk. Többször elnézést kértem Galway miatt, de a válaszaiból kiderült, hogy ő változatlanul azt hiszi, ismerem a céget, ahonnan hívott. Szerencsére nem lovagoltunk sokáig ezen, hanem belekezdett a hívása igazi témájába. Megkért, hogy néhány szóban beszéljek a tanulmányaimról és a munkatapasztalatomról, de nem is vettem észre, hogy tulajdonképpen interjúztat, annyira koncentráltam arra, amit kérdez. Maga az állás nagyon jó lett volna, erősen kezdett csillogni a szemem, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy Komáromban van. Ó, de kár! Sajnos, ez kicsit messze van. Még, ha megyén belül lenne, az megoldható, de Komáromba járni naponta... az nem vicces. Volt egy másik ajánlata, viszont azt már azzal kezdte, hogy Pécsen lenne. Többször elmondtam, hogy mennyire nagyra értékelem a hívását, és mennyire köszönöm, hogy megkeresett (ja, ez ugyanazt jelenti), de szeretnék Budapest közelében dolgozni, nem szeretnék költözni. Ha nem is jött össze, jól érzem magam tőle. Jó ez a hét.:)
Az kimaradt, hogy a pasi angolul beszélt, határozottan nem anyanyelvi angollal és nem is magyaros akcentussal, alig értettem. Így került a képbe Galway.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése