Tegnap az itthoni tevést-vevést (fura így átképezve:D) választottam, így csak ma jutottam el vásárolni. Mára is jutott némi szüttyögés (ha nem maradt volna, akkor is találok:D), nem indultam korán. Első utam a bankba vezetett. Felkészültem az asztalra való csapásra, de semmi ilyen nem történt. Azért először legörbült a szám széle, amikor megláttam, hogy ugyanahhoz a nőhöz kerültem, aki legelőször elb... khm... rontotta az egészet. Úgy tettem, mint aki nem ismerte föl, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Bűbájos mosollyal előadtam, mit szeretnék, legalábbis nagyon igyekeztem, hogy ne tükröződjön az arcomon, mit is gondolok. Azt mondják, minden érzésem és gondolatom gyorsan megjelenik az arcomon, így csak remélem, hogy sikerült megetetnem a nőt.:) Elkérte az irataimat, gyors ujjmozgás a billentyűzeten, közben én mondtam a magamét, hogy mikor igényeltem először (december 19, mert az nem számít, amikor elrontotta), mikor voltam bent érdeklődni (január 4), hogy mi történt eddig (semmi). A nő rámnézett, és kimondta a bűvös szót: Itt van a kártya. Vissza kellett kérdeznem, és nem tudtam alapállásba visszarendezni a számat, muszáj volt mosolyognom. Lesz kártyám! Azaz van!:) A slusszpoén, mert az is van, hogy a PIN kód borítékjára ráütött bélyegző szerint dec. 29-én érkezett a kártyám a bankba. Igen, amikor legutóbb érdeklődtem (jan. 4), már ott kellett lennie. Ezt nem látta a csaj legutóbb? Mindegy, ezen már nem húzöm föl magam, megvan a kártyám. Szép, okos és ropogósan friss.
A szuperkártya, bár az enyémen a saját adataim szerepelnek.
Ezek után boldogabban indultam az Arena Plazaba. Vásárolni mindig jó, főleg ilyen események után.:) Bármennyire föl voltam dobva, mégsem indultam neki gyalog a Rottenbiller utcának. Piszok hideg volt/van. Trolival mentem a Keletihez, és csak onnan sétáltam, mégis azt hittem, leesik az orrom, annyira meg volt fagyva. Odabent várt a Kánaán. Az összes üzlet összes kirakatán hatalmas SALE meg KIÁRUSÍTÁS felirat ragyogott, és nem is voltak úgy lefosztva a készletek, mint gondoltam. A baj csak az volt, hogy a blézerek a tavaszi ruházati kategóriába esnek (ez eszembe sem jutott), és mindehol horror áron, de legalábbis nem azon az áron lehet kapni, amennyiért most én szerettem volna beszerezni. Kezdtem elkeseredni, de jött a B terv; hagytam a blézereket, és mindent megnéztem, ami szép, jó és belefér. Így aztán hazajött velem egy almazöld, rövidujjú pulóver (C&A), egy fekete ing (Bershka), egy fekete kardigán (H&M), és néhány apróság (lánc, hajpánt). Összesen nem volt 10.000 Ft. Szerintem jól csináltam. Anyu sem mondhatja, hogy hülyeségre költöttem a névnapi pénzem.:)
Főztem, most mosok, holnap interjú, hétvégén meg megyek Ajkára. Az élet szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése