Talán valami

Hosszú idő óta végre ma volt egy igazi interjúm. Még fel sem fogtam rendesen, máris az interjúszobában találtam magam. Az események gyorsan pörögtek. A hétvégét otthon töltöttem, a visszajövetelem időpontja nem volt biztos. Hétfőn délelőtt anyu telefonált, hogy egy ismerőse éppen nála van, akinek a lánya egy fejvadász cégnél dolgozik, és azonnal küldjem el az önéletrajzomat. Az első gondolatom az volt, hogy már megint egy ötlet, de nem hagytam magamnak időt a hezitálásra. Jelzem, anyu sem nagyon hagyott, mert éppen arra volt időm, hogy kerítsek egy tollat meg egy papírt, máris diktálta az e-mail címet. Elküldtem, majd szétnéztem a állásportálokon, ha már benne voltam a lendületben. Még nem végeztem, amikor hívott a csaj. Nocsak, ez tényleg sürgős volt. Ma már egy zuglói fejvadászcég egyik interjúszobájában ültem, és -többek között- arról beszéltünk a csajjal, hogy melyikünk használta régebben a jogsiját.:D

Most várom a visszajelzést. Ez nem olyan várakozás, mint eddig. Nem képzelek be semmit, nem érzem a kezemben a munkaszerződést, csupán élvezem, hogy végre történik valami. Ha nem lesz belőle semmi, akkor is jó. Olyan, mintha végre láthatóvá váltam volna a cégek számára, még akkor is, ha ez egyelőre egyetlen cég.

Mondtam én, hogy 2010 jobb lesz.:)