Mikor lesz nekem bankkártyám?

A Dublinban töltött 2 év alatt egyszer sem vettem elő a bankkártyám. Miért is vettem volna? Tudtommal nem volt rajta egy árva buznyák sem. Amikor készülődtem hazafelé, eszembe jutott a bankszámlám, a hozzá tartozó kártya, és az ő sorsuk. Nem voltam biztos benne, hogy létezik a számla, még most sem tudom, hogy ha nincs pénzmozgás, meddig él, mert nem néztem utána. Valami miatt mégis úgy éreztem, hogy felfrissíthető a kapcsolatunk. A nagyobb fejfájást a kártya okozta, ugyanis nem emlékeztem a PIN-kódra. Barátkoztam a kártyacsere gondolatával, amikor váratlanul beugrott a kód. Nem sokáig tartott az öröm, ugyanis a lejárati időre pillantva gyanús lett, hogy nem tudom elkerülni a cserét.

Hazaérve sokáig nem foglalkoztam a dologgal, még abban sem voltam biztos, hogy él a számlám. December elején aztán rászántam magam, és beslattyogtam a bankba. Segítőkész volt a hölgy, akihez kerültem, pillanatok alatt megtalálta a számlám. Aktív és még pénzt is talált rajta. Nocsak! Ez jól kezdődik. A nyilvántartásban azt látta, hogy kiküldtek egy pótkártyát, amit megsemmisítettek. Először úgy értelmeztem, hogy a lakásra küldték ki, és furcsa is volt, hogy azt hogy tudták megsemmisíteni, de nem akadékoskodtam. Utólag már azt mondom, hogy a kiküldés a bankfiókba történt, nekem csak az értesítő ment, amire nem reagáltam. A szüleim és a lakó figyelte a postámat, nem nagyon hiszem, hogy pont ez kerülte volna el a figyelmüket, de már mindegy is.

A hölgy minden további nélkül elindította a pótlás folyamatát, ugyanolyan kártyát kértem, amilyen volt. Nem tartott sokáig, 10 perc múlva már kívülről csuktam be az ajtót. Könnyen ment. Túl könnyen.

A meghatározott 2 hét múlva újra megjelentem a tett helyszínén. Másik hölgyhöz kerültem, aki sokáig nem találta a kártyám, és nem is nagyon értette, mit keresek. Gondoltam, klassz. Kiderült, hogy az első hölgy nem volt a helyzet magaslatán. Olyan kártyára kért pótlást, ami létezett, csak inaktív volt. Értem én, de csak az villogott a szemem előtt, aznap nem lesz kártyám, mert a hölgy valamit elrontott. Szerencsére az új sokkal jobban ura volt a helyzetnek. Miután rájött, hol a hiba, azt javasolta, igényeljek egy másik kártyát. Beláttam, hogy nincs más választásom. Újra ugyanolyan kártyára adtam le az igényem, amilyen eddig is volt, de a hölgy egy újat javasolt. Ez is pontgyűjtő, mint a régi, de még azt is tudja, hogy bizonyos vásárlásoknál nem kell lehúzni a leolvasón. Szinte csak meg kell lobogtani a pénztárnál. Szuperkártya, csak nem tudom, mikor lesz végre az enyém.

Arról volt szó, hogy 2 hét múlva slattyogjak be újra, és megkapom. Ma bementem. Egy újabb hölgyhöz kerültem. Az első kérdése az volt, hogy kaptam-e értesítőt. Ajaj, nem hangzik jól. Mondtam, hogy nem, de arról volt szó, jelenjek meg mostanában. Bólintott, bizakodó voltam. Aztán közölte, hogy nincs meg a kártyám, de látja, hogy folyamatban van az ügy. Legalább nem kellett újra megrendelni. Azt mondta, várjak az értesítőre. Becslése szerint a hét vége felé megkapom. Most várok. Remélem, még az idén megkapom a szuperkártyámat.:)