Péntek este nem éreztem, hogy ennyire hideg van. Lehet, akkor még nem is volt ennyire, vagy csak nekem nem tűnt föl, mert azzal voltam elfoglalva, hogy megtaláljam a Mexikói úton azt a házat, ahova be kellett jutnom, hogy csatlakozzam a bulizókhoz. Harisnya, sál, kesztyű, minden volt rajtam, talán ezért sem éreztem a hideget. Alkalmam az lett volna fázni, megtettem néhány kört, mire megállapítottam, hogy a Mexikói útnak nincs páros és páratlan oldala. Veszettül kerestem a páratlan oldalt, az aluljáróban tanyázó zugárus furcsán méregetett, amikor sokadjára vonultam el előtte kezemben a zacskóval álcázott pezsgővel. Legalábbis gondolom, hogy furcsán nézett, mert odanézni nem mertem. Kizárásos alapon indultam el az általam párosnak gondolt oldalon, amikor szembejött egy páratlan házszám.:) Ezután már csak a fagy miatt néha sztrájkoló kaputelefonnal kellett megküzdenem, és máris a buli közepébe csöppentem... volna, ha a laza 45 perces késéstől függetlenül nem én lettem volna az első.:) Az este végül jól sikerült, hajnalig roptuk.
Miután kb. hajnali 5-re értem haza, és anyuék 10-re ígérték, hogy felvesznek engem Kaposvár felé menet, úgy terveztem, inkább le sem fekszem. Hősiesen küzdöttem az álommanókkal, végül csak az elkezdett fejezeten rágtam át magam, és kidőltem. Szerencsére anyuék késtek, így egészen emberi fejjel nyitottam nekik ajtót. Az eredeti tervek szerint egész hétvégén pakoltunk volna, mert a húgomék elköltöztetik a raktárt, de technikai okok miatt ez meghiúsult. Persze, nem olyan rossz azért, hogy pakolás helyett babázni lehet, de jobban éreztem volna magam, ha a játszósruhán kívül vittem volna valami mást is. Meg sálat. Meg csizmát. Úgy gondoltam, úgyis kocsival megyünk egyik helyről a másikra, ott pedig zárt helyen pakolunk, és mivel rendszeresen otthagyom valahol a cuccaimat (a pénteki bulialapozás helyszínét adó lakásban csak a szemüvegem és a fél pár kesztyűmet hagytam), jó ötletnek tűnt eleve el se vinni. Rossz döntés volt. Nyilván a babakocsis sétából nem akartam kimaradni, jégkockára fagytam. Ma már kértem egy kellemesen vastag zoknit a húgomtól. Így már csak a fülem fázott, de az nagyon.
Azt hittem, Budapesten nem fogok ennyire fázni, de tévedtem. Azalatt is lefagyott a fülem, amíg a kocsitól a házig jutottam. A járdán és az úton jég.
Szeretem én a telet meg a hideget, de kérek szépen hozzá havat is. Tudom, a legtöbb embernek pont elege van a hóból, főleg az autósoknak, én viszont gyalog járok, esetleg villamossal.:) Kertes házam sincs, ahol havat kellene lapátolnom. Legyen hó vagy jöjjön a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése