Állatkerti séta

Tele voltam tervekkel arra vonatkozóan, hogy mit fogunk majd csinálni, amikor jönnek a húgomék. Nem állt túl sok idő a rendelkezésünkre, úgyhogy próbáltam a legfontosabbakra szorítkozni: csúszdapark (Hajógyári-sziget), sétahajókázás bkv (vagy bkk vagy mifene) hajóval, esetleg kackac, ha belefér. Aztán jöttek a húgomék, hogy ők mindenképpen szeretnének állatkertbe menni. Közben kiderült, hogy a Duna alacsony vízállása miatt két megállónál nem áll meg a hajó (az egyik a miénk, a másik a következő), a Margit-hídig meg a fene akar gyalogolni, úgyhogy a hajókázást állatkertre cseréltük. Még mindig maradt a csúszdapark, amit valahogy bele akartam sűríteni, a kackacról könnyebb szívvel mondtam le, mert oda télen is lehet menni. 

Akkor ijedtem meg kicsit, amikor anyu elkottyantotta, hogy a húgom férje nem szeretne itt aludni. Nem jó, nagyon nem. Aztán kiderült, hogy dehogynem, csak vasárnap helyett már szombaton estefelé érkeznek, és csak másnap délután mennek tovább anyuhoz, nincs baj. :) Nehéz szívvel ugyan, de kihúztam a listáról a csúszdaparkot is, és az egész napot az állatoknak szenteltük.

9.30 körül érkeztünk a helyszínre. Korábban akartunk ugyan, de kifogott rajtunk ennyi ember összehangolása egyetlen fürdőszobára. Előző nap megkért a húgom, hogy nézzem meg, mikor van pl. a fóka-móka. 11-kor. Az jó. Találtam pingvinetetést 10-kor. Ezeket megjelöltünk mint mindenképpen megtekintendő látványosságokat. Bevallom, vasárnap reggel, egy kellemesen meleg napon nagyobb tömegre számítottam nyitás után 30 perccel, de akkora szerencsénk volt, hogy mindkét kocsit le tudtunk tenni a közelben.

Még itthon körbejártuk, hogy vegyünk-e családi jegyet, de egyikünk (egyik család :D) sem járt volna jól vele, mert 2 gyerekkel kalkulálnak, de a húgoméknál is csak Matyi van, Gergő meg alapból ingyen jön még be. Mire odaértünk, már elfogadtuk, hogy iszonyú pénzt hagyunk a kasszánál, ott aztán egyik kellemes meglepetés jött a másik után. Csak az egyik kasszánál volt sor, ezért azt gondoltam, a másik nem is működik, de a húgom kiszúrta, hogy nagyon is működik, csak nem áll ott senki. Megrohamoztuk. Miután a család első fele már odaért, nem kellett rohannom, nehogy más megelőzzön, volt időm szétnézni. Konkrétan a jegyárakat feltüntető transzparenst vizsgáltam meg alaposabban. Nem tudom, miért, de mániám, hogy az utolsó pillanatban is ellenőrzöm, hogy a jó megoldást választjuk-e. Felnőttjegy, gyerekjegy, diák- és nyugdíjasjegy, családi jegy, jelképes jegy... Az meg mi? Jelképes jegy. Olvasom tovább. Fogyatékossággal élők részére. Nem voltam benne biztos, hogy jól gondolom, de felhívtam rá a húgom figyelmét, mert Matyi atópiája elég súlyos, emelt családi pótlék jár utána, otthon ingyen utazik a helyijáraton... Kiderült, hogy jól gondoltam. Csak meg kellett villantani az igazolást, és máris 1350 Ft-tal beljebb voltunk. A következő meglepetés az volt, hogy jár mellé egy kísérőnek is a kedvezményes jegy. Hűha... Szinte féláron jutottak be. Ismét kiderült, hogy érdemes nyitott szemmel járni. :) (Mielőtt bárki elkezdene dobálózni, hogy csaltunk, tájékoztatásul közlöm, hogy nem véletlenül járnak kedvezmények, nem véletlenül minősül bizonyos helyeken fogyatékosságnak az atópia, mert kizárólag speciális termékekkel lehet kenni, amik bizony elég drágák...)

Jegyvásárlás közben láttam meg a kiírást, hogy elmarad a fóka-móka. A biztonság kedvéért rákérdeztünk a pénztárosnál, hogy friss-e az információ vagy csak kint maradt a papír, de sajnos, igaz volt. A fókák betegek voltak. Sajnáltuk, mert nem gyakran jutunk el így együtt az állatkertbe, de próbáltunk arra koncentrálni, amit még kinéztünk. A húgomék béreltek egy húzós kiskocsit (ha már maradt pénz a jegyek árából...); egy ideig mindkét gyerek benne utazott, de Gergő gyorsan elveszítette az érdeklődését, úgyhogy Matyi egyedül uralhatta. :)

Néztünk pingvineket üvegfalon keresztül egészen közelről (Gergő meg is ijedt az elsőnél), simogattunk kecskét, végigjártuk a Varázshegyet (a fenébe már azzal a ronda pókkal a nyitóoldalon...), ráérősen sétálgattunk... Hiába jósoltak lehűlést, az még váratott magára, baromi meleg volt, de a néhány helyen felállított vízpermet sokat segített a túlélésben. Jó volt.

Itthon kalákában gyorsan készítettünk zöldségköretet a reggel megsütött csirkecombnak, aztán ebéd után a húgomék szedték a sátorfájukat és továbbálltak. Megbeszéltük, hogy csinálunk még ilyet, amint lehetőség lesz rá. Este lefojtottuk a napot egy kis IKEA látogatással, mert szükség volt néhány kampóra, amit a múltkor nem kaptunk, meg aztán Gergő (is) imádja, megvacsoráztunk 3-an kb. 1300 Ft-ból (összesen, nem fejenként), majd hazajöttünk. Nem volt gond az elalvással. :)