Az ebéd régen készen (én már ki is pipáltam a többiek majd esznek együtt), Gergő alszik, megvolt a mai takarítás és mosás. Kihasználom a (viszonylagos) csendet és a nyugalmat, hogy összeszedjem a heti jó dolgokat.
Anyu lekvárjai isteniek. Egy időben valami miatt nem ettük, de mostanában nagyon rászoktunk. Van, hogy azért sütök palacsintát, hogy ehessünk hozzá lekvárt. :) Gergőnek is bejön, adom is neki a legnagyobb nyugalommal, mert tudom, hogy nincs benne dzsemfix és társai, adalékanyag meg aroma, cukorból is csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges. Aktuális kedvencek: szeder, erdei szeder, ribizli, szilva, Péternek a hecsedli is.
Gergőnek megint nagyon jó étvágya van, ha éppen a fogára valót főztem. Azt gyanítom, éppen fogzási szünet van. A felső szemfogai már kint vannak, az alsókra viszont még rágyúr kicsit. Nem baj, addig legalább eszik.
Megszerettem a játszóteret. Nem tudom, meddig tart, de most jó lent lenni. Több oka is lehet annak, hogy így érzek. Lehet az, hogy a télen-ősszel még nagyon kicsik megnőttek, abszolút potenciális partnerek a játékban, nem kell a nagyok után mennie, ha társaságra vágyik. Aztán az is lehet, hogy az tetszik, hogy nem kell annyit szaladgálnom utána, mert jól lefoglalja magát az említett kicsikkel, vagy csak nézi a nagyokat, szalad a labdák után. A lényeg, hogy ez most jó.
Végre igazi gyerekszoba pofája van a szobájának. Már az is sokat segített, hogy átrendeztük, de most simítottam rajta párat, és sokkal jobb lett. Többek között kapott szőnyeget, igazi felnőttes lepedőt, van már nappali meg éjszakai dizájn. :)
Pénteken visszakaptuk a mosógépet. Újra csendes. Tetszik. Még nem vagyok olyan bátor, hogy újra mosni merjek Gergő alvásidejében, erősen él még bennem az elmúlt időszak, de lesz majd olyan is.
Lebontják mellettünk a gyárat. Hangos meg poros, de legalább eltűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése