Meglepődtem. Nem kicsit. Nagyon. Kiderült, hogy de, marslakó vagyok. Megígértem, hát elárulom a véleményem. A válaszadók között biztosan, de talán az univerzumban is egyedül vagyok, aki a válaszok közül az ötödiket jelölte (volna) meg. Tartom a véleményem, továbbra sem gondolom, hogy az óvoda az alapértelmezett helyszíne a szocializálódásnak, csak egy lehetőség. Egy kényelmes lehetőség, ha mindkét szülőnek vissza kell mennie dolgozni. Tulajdonképpen a család szempontjából nem lehetőség, mert nincs más választás, amint eléri a gyerek az óvodáskort, be kell adni.
Itt vagyok, lehet dobálni a köveket. Bírom. Ha nem nézzük az anyagiakat (tudom, olyan nincs, hogy nem nézzük az anyagiakat, de vegyük úgy, hogy egy újraértelmezett inerciarendszerben élünk, ahol az anyagiak befolyásolják az óvodával kapcsolatos dolgokat), elgondolkoznék rajta, hogy adjam-e a gyerekem óvodába. Sokan nyugtattak már, hogy ne féltsem ennyire a külvilágtól, meg szocializálódnia kell (pfff...), meg különben is, de az az igazság, hogy elnézve a szomszéd óvodás gyerekeket, hozzáadva a saját (nem kicsit rossz és romboló, hosszú távú hatású) élményeimet, nagyon szupernek kell lennie annak az óvodának, ahova akkor is beíratom a gyerekem, ha nem kötelező. Ehhez az is kellene, hogy a gyerek valamilyen módon jelezze, hogy vágyik a közösségre (igen, az utolsó választ is bejelöltem volna).
Akkor most elárulom, milyen eredmény született. Összesen heten válaszoltatok, ami akár kevés is lehet egy értékeléshez, de annyira egy irányba mutat a dolog, hogy elég. Meg aztán több választ is meg lehetett jelölni, néhányan meg is tettétek, nagyon köszi. :) Kérdésekre lebontva az eredmény:
- Nem látok feltétlen összefüggést az óvoda és a szocializálódás között. 0 szavazat, mert az enyém most nem ér.
Tehát, összegezve: a köz véleménye szerint az óvoda alapvetően fontos a gyerek szocializálódása szempontjából, és fontos, mert felkészíti az iskolára. Mindemellett azt mondjátok, akkor menjen a gyerek óvodába, ha igényli a közösséget.
Csak egy kérdés: ha egy gyerek igényli a közösséget, az nem azt jelenti, hogy szocializáció szempontjából rendben van? Antiszociális gyerek ritkán igényli a közösséget, nem?
Attól egyébként nem félek, hogy Gergőnek baja lesz bármilyen közösséggel. Most még ugyan nagyon anyás-apás, de alig több másfél évesnél, ilyenkor még ez a természetes.
Ha már itt tartunk, szerintetek normális vagy túlzott para, hogy alaposan megnézem az óvodákat, és nem íratom az első sarkiba Gergőt, mert az van közel. Szerintem óriási különbség van óvoda és óvoda, óvónő és óvónő között. Vagy ez tökre nem fontos dolog, csak a közösség? Írtok kommentet vagy kérdezzem meg ezt is névnélküli módszerrel? ;)
Szia!
VálaszTörlésEgyáltalán nem túlzott para, bár véleményem szerint az óvónő személye a legfontosabb, az, hogy egy ovinak milyen mondjuk a játékkészlete, nekem nem lenne annyira fontos; (én pl. az első ovimban nem szerettem az óvónőmet, a másodikban már imádtam; amíg nyugdíjba nem ment, visszajártam hozzá, még lakli felsősként is, és szép emlékeim vannak az oviról).
Viszont én arra lennék kíváncsi, hogy szerinted akkor mi a megfelelő "terep" a gyerek szocializációjának? Mert azért családon belül nem feltétlenül tanulja meg azokat a dolgokat, amiket az oviban, más gyerekek társaságában (hierarchia, dominancia, osztozkodás, lemondás játékról, közös játék valakivel...stb.)
"Csak egy kérdés: ha egy gyerek igényli a közösséget, az nem azt jelenti, hogy szocializáció szempontjából rendben van? Antiszociális gyerek ritkán igényli a közösséget, nem?"
VálaszTörlésSzerintem ha egy gyerek igényli a közösséget, az azt jelenti, hogy nyit a külső világ felé és szivesen vegyülne a saját korosztályával rendszeresen. Vagyis szocializálódna. :D
Az antiszociális az én olvasatomban nem együttműködő, a másokkal való együttlétre éretlen, DE ez nem azonos a visszahúzódóval vagy azzal, aki szeret egyedül lenni, vagyis ebben a tekintetben egy antiszociális gyerek épp úgy igényli a közösséget, csak épp alkalmazkodni nem tud hozzá.
Kicsit zavarosan irtam, érzem. :D
Katity: A játékkészlet engem is kevésbé izgat, inkább az óvónő (páros) és az óvoda alapvető hozzáállása a fontos. Az "én" óvodám az egyik legjobb volt a városban, mégis sikerült kifogni egy hozzá nem értő óvónőt, aki akkora pofont adott a lelkivilágomnak, hogy még mindig érzem. Ezért is vagyok óvatos. Tudom, a saját bajomat nem kellene kivetíteni, dolgozom rajta...
VálaszTörlésTerep... lehet, hogy hülyeséget mondok, de szerintem egy jó baráti társaság is alkalmas lehet. Lehet, hogy túl sarkosan fogalmaztam, de nem vagyok óvodaellenes, csak nem tartom alapnak. A(z általam is) sokat szidott játszótér is jó lehet szerintem, a "miénken" az általad felsoroltak közül talán mindegyik megvan.
Part: Igen, gondolkoztam, hogy kitörlöm az antiszociális szót, és másképp fogalmazom a mondatot, de felébredt Gergő, és inkább elküldtem, mielőtt elfelejtem, hogy nem fejeztem be... :)
VálaszTörlésNem zavaros szerintem, értem. :) Azt hiszem. :)
Nem az óvodával van bajom, hanem valahogy azt nem tudom elfogadni, hogy az az egyetlen "terep" a szocializálódásra.
nem az egyetlen, de fontos terep szerintem. egy olyan terep, ahol nem vagy ott és boldogulnia kell. ez lehet, hogy spártain hangzik elsőre :D
VálaszTörlésén csak egy évig voltam ovis, a tesóm bölcsibe is járt... a különbséget ismered :D
Valóban spártainak hangzik. :)
VálaszTörlésMindentől függetlenül óvodás lesz Gergő, ha eljön az ideje, csak nem idő előtt...
Akkor Gergő is 1 évig lesz ovis. :D :*
Ági, én 4 évig voltam ovis. :) 2,5 éves korom előtt kezdtem és utáltam. A dadusokat imádtam, a gyerekeket nem birtam. Pedig már bőven beszéltem.
VálaszTörlésÉn 3 évig voltam ovis. Pont fordítva voltam vele, azaz a gyerekeket jobban kedveltem. A dadusoktól tartottam (nem tudom megmagyarázni), az óvónők pedig... nos, az egyiket nagyon szerettem (délutános), de a délelőttössel nem éreztem jól magam. Ő volt az, aki később "elintézett"...
VálaszTörlés