Ma sikerült megnézni a múlt héten kinézett bábelőadást, azaz mégsem teljesen azt, mert ez a Margitszigeti Szabadtéri Színpad előtti platánfáknál volt, a múltkori pedig mögötte, ráadásul ez szombaton, az meg vasárnap. Majdnem stimmel. :) A lényeg, hogy ellentmondást nem tűrően kijelentettem, hogy 10.30-kor ott leszünk, ha az ég a földdel egybeér, akkor is. Tegnap este hívtuk Sáráékat (úszóscimbi), és abban maradtunk, hogy ha nem indul el a kistesó, akkor jönnek. Jöttek.
Tanultam a múlt heti esetből, megfelelő ruhában hagytam el a hajlékunkat.
A bábelőadás szerintem jó volt. Az igaz, hogy Gergő még kicsi volt hozzá, nem bírta végig, de 30 percet képes volt megülni a fenekén almázgatva, tapsolva, nevetgélve. Az elején végigkérdezte a bábos pasi, hogy ki óvodás, ki lesz óvodás, ki iskolás. Kisebb derültséget okozott a környékünkön, amikor Gergő a harmadik kérdésnél feltette a kezét. :) Addigra értette meg az összefüggést, hogy ha a pasi feltesz egy kérdést, néhányan jelentkeznek, és akkor úgy gondolta, ő sem marad ki. :)) Mire elkezdődött az előadás, Sáráék is megérkeztek, a két kicsi pislogás nélkül, tágra nyitott szemekkel nézte a bábozást. Kb. 30 perc múlva Gergő elkezdett fészkelődni, így kisétáltunk vele oldalra, és csatlakoztunk Sáráékhoz, akik már néhány perce onnan figyelték az eseményeket. Nem is vártuk meg a végét, hiszen a gyerekek elvesztették az érdeklődésüket, és tulajdonképpen miattunk mentünk oda. Helyette inkább elsétáltunk a vadasparkba. Voltam már ott párszor, de eddig nem tudtam, hogy kerülnek néhányan olyan közel az állatokhoz. Eddig csak a kerítésen kívülről nézelődtem, pedig tök egyértelmű, hogy hol a bejárat. Még sosem kerestem. :) Most egészen közelről megszemléltük a gólyákat (góóó), a kacsákat (háp) és a gatyás tyúkot (pííípííí). Pónik is voltak, de nem volt bizalmam velük szemben. Egyrészt, mert ki volt írva, hogy a pónik harapnak (ehhez képest frankón kidugták a kerítés fölött a fejüket, ami(ket) kb. fejmagasságban (nekünk fejmagasságban) hordanak...), másrészt mondta Laci (Sára apuja, ért a lovakhoz), hogy az egyiknek látta a füle állásából, hogy nem áll a helyzet magaslatán nyugalom szempontjából. Odébbálltunk. Néztünk sasokat meg dámszarvasokat. Amikor odaértünk, mondtam Gergőnek, hogy ott van az őzike. Aztán néhány perc múlva mondtam megint. Nem tudom, megvárta-e Laci, hogy harmadszorra is hülyeséget beszéljek, vagy a második után már szólt, hogy tulajdonképpen szarvasok. Dámszarvasok. Pöttyös a hátuk. Basszus... tényleg. :) Az őz nem pöttyös, csak az őzgida. Annyira bennem van a kép, hogy Öreg néne őzikéje pöttyös, hogy nem foglalkoztam azzal az apró ténnyel, hogy ő gyerekőz. :)
 |
| Őz (A kép innen) |
 |
| Dámszarvas (A kép innen) |
 |
| Őzgida (A kép innen) |
Gergő jóval a búcsú előtt bealudt. Alig hagytuk el a vadasparkot, már húzta a lóbőrt. Péter óvatosan haladt vele, próbálta óvni a rázkódásoktól (a nyakában ült, fejét a fejére hajtva). Az volt a tervünk, hogy hazasétálunk, aztán letesszük Gergőt az ágyára, hogy befejezhesse kb. 4 órás alvását. Ehhez képest az Árpád-híd pesti hídfőjétől pár méterre egy rendőrautó sofőrje úgy gondoltam, sürgős dolga van (nyilván az is volt, ezt nem vonom kétségbe), és bekapcsolta a szirénát. Közvetlen mellettünk. Nyilván... Gergő felriadt. Nyilván... Jelzem, kb. 20 autó volt a hídon ÖSSZESEN a kétszer száz sávon, de a rendőrautó nem fért el tőlük... Reméltük, hogy visszaalszik, de 2 mp múlva kiderült, hogy esélytelen. Hazajöttünk, rendeltünk pizzát, megettük, pörögtünk. Gergőn látszott, hogy nem volt elég az alvás, de csak szaladgált, mint a fej nélküli kakas. Délután a fiúk elvonultak a hálószobába mesét nézni a laptopon, amíg én felmostam meg teregettem. 17 óra körül benéztem. Gergő kiterülve aludt az ágyon, Péter meg sem mert mellette mozdulni. Péter apuja 18 órára ígérte magát. Nem aggódtam, mert akkor még azt hittem, csak egy kicsit alszik.
Péter apuja 17.40 körül érkezett. Gergő meg sem mozdult. 18 óra körül sírva ébredt, de csak valami rosszat álmodhatott, mert miután megnyugodott, ráhajtotta a fejét Péter vállára, és aludt tovább. Óvatosan letettük a kanapéra, beszélgettünk a feje fölött, de csak aludt tovább. Másfél óra múlva Péter apuja készülődött az indulásra. Akkor óvatosan megsimogattam-puszilgattam Gergőt, hátha kinyitja a szemét, de semmi. 19.40 körül úgy fordult, hogy a lába lelógott a kanapéról. Akkor felnyaláboltam, és bevittem az ágyára. Felkészültünk arra, hogy valamikor hajnalban felébred, és kezdődik a nap, úgyhogy mi is átszerveztük az estét. Már éppen készültem volna zuhanyozni, hogy aludjak valamennyit, mielőtt megébred, amikor 21 óra magasságában megnyilvánult, miszerint Aaaajjjaaa! Újabb átszervezés. Fürdés, vacsora (mi már addigra megvacsoráztunk, de letoltunk vele egy joghurtot, hogy meglegyen a közös vacsora érzése), szieszta. Azt hiszem, kétszer vonultunk csak el altatni, mesét is olvastunk (azaz Gergő végignyomkodta az összes gombot a zenélős könyvön, és végigmutogatta az összes állatot meg autót a többiben), és legnagyobb meglepetésemre 23 óra előtt már aludt.
Három lehetséges ok jut eszembe: 1) alvási restancia, 2) nagyot fog nőni, 3) hidegfront. Esetleg ezek kombinációja. Érzem, hogy meglesz még ennek a böjtje, de most tetszik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése