Cifra nyomorúság

Igazi dzsentriéletet élünk, Mikszáth Kálmán tudna írni rólunk egy jó kis bestsellert... :) Egyrészt mindent kétszer meggondolunk, mielőtt megvennénk, vagy meg sem vesszük, másrészt néha annyira nagyon muszáj megvenni valamit, ami hasznos annyira, hogy meg tudjuk magunkat győzni, de tudnánk nélküle élni. :) Ilyen volt vasárnap Gergő új szőnyege.

Alapvetően nem szőnyegért mentünk az IKEAba, hanem csak úgy, mert nem volt játszóteres idő, meg aztán kíváncsi voltam az új IKEA Family cuccokra. :) Jól okoskodtunk, Gergőnek nagyon bejött a játszórész. Úgy mentünk, hogy reggelizni is tudjunk. Gergő is emberes adagot bevágott vajas zsömléből, aztán mentünk volna tovább, de ő úgy döntött, pörög még a többi gyerekkel. Amikor nagy nehezen továbbálltunk, nem jutottunk messzire, csak a következő dühöngőig, a gyerekosztályon lévőig. Újult erővel vetette bele magát a hancúrozásba. Ott voltunk pár perce, amikor ismerős arcot pillantottam meg, és szerencsére még azelőtt eszembe jutott, kit látok, hogy elkezdtem volna bámulni. Belül sikongattam, de igyekeztem nem mutatni kifelé semmit. Péternek azért odasúgtam mintegy mellékesen, mintha csak azt mondanám, hogy tetszik a gyerekhinta, hogy az ott a Kalapács, de visszakérdezett, hogy az kicsoda. :D Nem mentem bele, mert véletlenül sem akartam, hogy úgy tűnjön, róluk beszélünk, ezért csak annyit mondtam, hogy akkor mindegy, és mentem Gergő után. Aztán úgy hozta az élet, hogy a kislánya és Gergő teljesen összekattantak. Bebújtak együtt a sátorba, csak a nagy kacagás hallatszott ki, mi meg csak álltunk-ültük mellettük, közben beszélgettünk. Nem volt nehéz egyébként természetesen viselkedni velük, olyanok voltak, mint bármelyik másik szülőpáros (mert azok is :D).

Nagyon elszaladt az idő, lassan ebédelni is kellett volna, és még a két játszórészen tovább nem jutottunk, úgyhogy könnyes búcsút vettünk a többiektől, és elindultunk összeszedni a rendkívül fontos holmikat, amikről akkor még nem tudtuk, hogy meg fogjuk venni. :) Kerestünk sima fehér gyerekágyneműt, de nem találtunk. Kerestünk valami sárga-zöld textilt, amit méterben árulnak, és párnahuzatot tudnék varrni belőle Gergőnek, hogy ne a régi barna, zöld meg piros plüsshuzatot kelljen nézni a szobájában, ami még Péter anyujáé volt. Egyiket sem találtunk. Rábukkantunk viszont egy szőnyegre, ami pont olyan volt, amit mindig is kerestünk, de eddig még nem láttuk. Egyetlen magyarázat az lenne, ha új termékkel állnánk szembe, mert ennyire vakok nem lehetünk. Gyorsan bedobtunk egyet a szatyorba, tettünk egy nagy kört az emeleten, aztán elmentünk ebédelni.

Gergő már nagyon nyűgös volt, alig evett valamit, csak az olajbogyót, a gombát meg az articsókakockákat(!) ette ki az enyémből, evett hozzá némi sültkrumplit, és befejezettnek tekintette az ebédet. Pörgött kicsit a játszórészen, aztán már ahhoz sem volt kedve, csak nyígott. Menekülőre fogtuk a dolgot, a pénztár felé vezető úton még a szatyorba ugrott egy 2 db-os nagy dobozszett, hogy megint tudjak valamit masszírozni a hálószobában uralkodó rumlin, mire jönnek a húgomék, és hazajöttünk.

Fogadást kötöttünk, mikor vágja be Gergő a szunyát. Először azt mondtam, hogy a Bosnyák térig fogja bírni, aztán visszavontam, és arra tippeltem, hogy azelőtt elalszik, hogy Péter beindítaná a kocsit. Ha jól emlékszem, Péter az első kereszteződést jelölte meg célként. Szerintem nem jutottunk el addig. Ha nem is aludt el a beindítás előtt, de a kereszteződésig tuti. Itthon folytatta az ágyán, hatalmasat aludt. Este pörgetésként elmentünk az Intersparba minivirsliért, ha már ott voltunk, mentesítettünk engem a kenyérsütéstől, és vettünk császárzsömlét. Már a pénztár felé haladtunk, amikor bemondták, hogy mivel 30 perc múlva zárnak, a péksüteményeket féláron lehet megvenni. Akkor már a kosárban volt a nekünk szükséges mennyiség, nem mentünk vissza többért, de tetszett, hogy feleannyiba kerültek a péksütik. :)

Ez vasárnap volt. A szőnyeg azóta is nagy kedvenc. Ha hazaérünk (az mindegy, hogy a játszótérről vagy a boltból), az az első, hogy berohan a szobájába és lehasal a szőnyegre. Azt hiszem, jól választottunk, megérte várni a vásárlással. :)