Zajok

Utálom, hogy házsártos vénasszonynak és/vagy házisárkánynak érzem magam, pedig csak egy kis nyugalomra és csendre vágynék. Nem kellene tökéletes csend (bár kétségkívül jó volna), ha csak az egyik zajforrás működne, az is elviselhető hangerővel.

Szombaton hajnalban (nem sokkal Gergő ébredése előtt, tehát értékes perceket vettek el az alvásunkból) arra riadtunk fel 5.45 körül, hogy valami iszonyatosan zúg. Kiderült, hogy emberünk a szomszédos sportegyesület egyik pályának fűmentesítésének állt neki egyetlen szegélyvágóval. Húztuk a szánkat, mert szombat hajnal, de akkor még nem borult el az agyunk. Sajnos, nem egyedi az eset. Főleg azért nem pánikoltunk, mert azt hittük, rövid ideig búgatja csak. Néhány óra alatt már kezdtem csúnyán nézni. Amikor anyu 11 óra körül megérkezett, már éreztem, hogy ráng a szemem a folyamatos zúgás okozta idegtől. Megebédeltünk, Gergő elaludt a Hófehérke nézése közben, én meg éreztem, hogy azonnal szétpattan a fejem. Amikor anyu indult a húgomékhoz, már -kisebb megszakításokkal- 9 órája ment a fűnyírás. Azzal a tervvel kísértem le anyut a kocsihoz, hogy átmegyek az egyesülethez, és az asztalra csapok. Amikor odaértem, pont elhallgatott a zúgás, és reméltem, hogy végleg, ezért hazasétáltam. Kezdtem ellazulni, csend, béke, nyugalom, Gergő alszik... amikor emberünk visszasétált a posztjára, felbőgette a szegélyvágót, Gergőt felébresztette, aki ugyan el tudott aludni a zajtól, de gondolom, a csend utáni hirtelen zajra felriadt. Ekkor durrant el a agyam. Összekaptuk magunkat, és családilag átmentünk az egyesületbe, ahol kb. az alábbi beszélgetés zajlott:

Köszönés után a recepciós lány megkérdezte, miben segíthet, mi pedig megkérdeztük, mi újság a fűnyírással.

Recepcióslány: -Az nem hozzánk tartozik.

Mi (már nem emlékszem, pontosan mikor melyikünk beszélt, általában egyszerre): -Akkor kivel tudnánk beszélni?

RL: -Ott van egy ember a külső pályák mellett. (mutatja)

Mi: -Hogy jutunk el oda?

RL: -Hát, kimentek arra (mutatja)... de tulajdonképpen rajtunk keresztül is mehettek... de itt van a szakállas úr (rámutat emberünkre), ő nyírja a füvet.

Mi: -Ugye, már végzett?

Emberünk: -Nem. Dehogy. (arcán kaján vigyor)

Mi: -Pedig jó lenne, mert 5.45-kor erre keltünk, már 9 órája hallgatjuk ezt a zajt, a gyereket felébresztette, szétmegy a fejünk. Szombat van, ember. Elvileg nem is lehetne ilyesmit végezni.

E: (újabb kaján vigyor, miközben kiment az épület elé) -Az csak vasárnapra vonatkozik.

Mi: -Ebben nem vagyok biztos, de gondolkozzon már! 280 lakás hallgatja hajnal óta ezt a borzalmat.

Újra megkérdeztük a recepciós lányt, merre kell menni az emberhez, aki elrendelte a fűnyírást, de a szakállas rámutatott egy -addig- lapító nőre, hogy ő az illetékes. Ekkor felé fordultunk a dühünkkel.

Innen nem tudom lebontani a beszélgetést, mert röpködtek a szavak. Megkérdeztük, mégis miért ilyenkor kell ezt csinálni, erre szakállas barátunk gúnyosan közölte, hogy mindig ilyenkor szokták. Na, ez az. Máskor is gáz, de akkor legalább rövid idő alatt végeznek, de 9 óra non-stop zúgás nem frankó. Megérdeklődtük, hogy ugyan mi a fenének kell nekiállni egy ekkora területnek egy szegélyvágóval. Visszakérdeztek, hogy mégis mivel kellene. Rendes fűnyíróval talán! Erre emberünk felröhögött, hogy azt megnézné, hogy valaki azon a területen fűnyíróval végigmegy, illetékes nő pedig odavágta, hogy könnyű osztani az észt. Kiderült, hogy azért ezzel a vacakkal ment neki az ember, mert az a rész tele van kővel. Hát, baszki. Ez egy sportegyesület. Talán össze kellene szedni a köveket. Ismét röhögés. Már láttuk, hogy itt nem lesz problémamegoldás, készültünk távozni azzal az ígérettel, hogy ha folytatja, szólunk a rendőrségnek vagy bárkinek, aki illetékes az ügyben, mert az lehet, hogy valamennyi zaj megengedett szombaton, de ekkora tuti nem. Gergő Péter nyakában volt, és ahogy ellépett a pult előtt, majdnem súrolta a fejével a tetőgerendát, én előztem meg a bajt. Erre a szakállas úgy gondolta, hogy jól visszavág, és megjegyezte, hogy talán oda kellene figyelni. Péter felszívta magát, visszapördült, amennyire Gergővel a nyakában tudott, és esküszöm, megüti a pasit, ha mi nem vagyunk ott.

Végül eljöttünk, de ment e-mail az önkormányzathoz...

Aztán itt van a Sziget, itt van újra. Eddig is baromi hangos volt. Azt olvastam valahol, hogy állítólag az idén halkabb. Kíváncsi vagyok, az illető melyik párhuzamos valóságban él, mert mennék oda én is erre a hétre. Hallottuk az első napokat is, de nem volt annyira vészes, hogy érdemes legyen puffogni miatta. Becsuktuk az ablakokat, és néztük az olimpiát. A tegnapi nap nagyon durva volt. Gergő nem tudott aludni, mert állandóan felült az ágyon, feltartotta a mutatóujját, és közölte, hogy Ha! Ezt anyutól tanulta, így jelzi, hogy hall valami azonosítatlan zajt. Szerencsére 11 körül kicsit halkabbra vették, csukott ablaknál el tudott aludni.

Hajnalban felébredtem. Nem Gergőre, akkor már túl voltunk a 2 óra körüli ébredésen-visszaalváson. 3.35 volt ekkor. Felébredtem a Szigetre. Elborult az agyam. Kaptam a telefont, és felhívtam a zajvonalat, mert tavaly ugyan bedobtak egy papírt a szigetesek, hogy milyen számon lehet nálunk reklamálni a zaj miatt, de az idén nem. Zajvonalas pasi rendes volt, én is elnézést kértem, hogy őt zavarom, mert ő igazán nem tehet róla, de nincs meg a másik szám. Megadta. Felhívtam őket. Csaj a vonal másik végén megkért, beszéljek hangosabban. (Baszki, pont ez az, hogy hangos az a szar, ami mellett ülsz, babám...) Visszafogtam magam, hogy kiabáljak, ne én legyek az, aki felébreszti Gergőt, és vázoltam a helyzetet, hogy egy másfél éves alszik (egyelőre) a másik szobában. Jeleztem, hogy baromi hangos a zene, csináljanak valamit. Erre kért egy címet, és közölte, hogy kiküld egy embert, aki felméri a zaj szintjét. Nehogy kiküldjön ide nekem valakit a lakásba, mert mondom, hogy alszik a gyerek, és hajnali f4 van!! Mondta, hogy nem jönne föl az illető, hanem az utcán mérne. Erre mondtam, hogy intézzék el, hogy az mérőszerkezet kerüljön a 6. emelet magasságába, mert odalent frankó zajfogóként üzemel a palánk. Csak hajtogatta, hogy rendben, de szerintem pont nem érdekelte. Nem tudom, végül mi történt, mert nagy nehezen végül visszaaludtam. Nem tudom, mi volt ez a borzalom, és hiába nézem a honlapot, nem mondanak semmit a nevek, de punkzenének hallatszott. Klassz...

Aztán... van a szomszédos gyárépület, amit kedden elkezdtek bontani. Puffan az óriási fém és betonpanel... Igaz, ők legalább hétköznap végzik, és nem éjjel, de akkor is... Pont a Szigettel egyszerre kellett ebbe belekezdeni, hogy se éjjelünk, se nappalunk ne legyen. Most éppen mindkettő egyszerre szól. Csak az vigasztal, hogy csak túl kell élni, és egy ideig csend lesz...

A fűnyírásról pedig annyit, hogy kiderült turpisság: parkolónak adják ki a területet a standra érkezőknek. Ezért volt ilyen sürgős... :S