Az élet szép

Tudom, nem kedd van, de már annyiszor felrúgtam a szabályokat, hogy már szinte mindegy, mikor írom. A lényeg, hogy időnként írjam, mert jó. Visszaolvastam párat. Jó volt. :)

Hirtelen felindulásból megszervezett hétvégi leruccanás anyuhoz.

A dögletes hőség ellenére Gergő sikeresen abszolválta élete első önálló lovaglását (egyszer már ült lovon Péterrel). Egy barna póni volt a szerencsés kiválasztott. Péter ment ugyan a póni mellett, de nem fogta Gergőt. :)

Háromnapos láz. Az nem jó, hogy Gergőt elérte, az viszont igen, hogy ügyesen (és éjszakánként egy kúp segítségével) átvészelte, és kiderült, hogy abszolút túlélhető.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy abszolút felismeri a helyzeteket, tökéletesen érti a beszédet, raktároz. Próbál már nagyon komolyan beszélni is (nagyon cuki, amikor ezt a kiválasztott célszemély arcától fél cm távolságból teszi :D), de egyelőre csak ő érti.

Tüsszentés után mond valami olyat, ami az Egészségedre! szóra próbál hasonlítani.

Thomas főcímzenéjét hallgatva (a végén, ami angolul van, a magyar nem különösebben érdekli) súg néhány sor elején: Pö... (Percy), E.. (Emily), too.. (toots - ez ugyan nem a sor elején van, de valamiért tetszik neki).

A pénztárnál alig várja, hogy Péter elvegye a pénztárostól a bankkártyát, és mintha az lenne a végszó, vadul elkezd integetni, néha puszit is dob. Egyszer direkt figyeltem az arcát. Nagyon figyeli a fizetést, várja a belépőjét, és akkor integet. :)

A húgomék nálunk töltötték a hétvégét. Imádom a két kiskrapekot (Matyi majdnem 3 éves és Gergő) együtt játszani. :)

Állatkert, állatkert, állatkert. Azon belül Varázshegy. Kecskesimogatás. Úszó pingvinek bámulása közvetlen közelről (üvegfalon keresztül).

Átrendeztem a nappalit. Az alapot az adta, hogy szétszedtem/összecsuktam a járókát. Most nagyobb tér van. Az egész sokkal nappaliasabb, bár közel sem tökéletes.

Tegnap az IKEA-ban beültünk az egyik berendezett nappaliba. Gergő pakolgatta a (nem törékeny) tálakat, mi pedig végre megszültük azt a berendezési módot a nappalira vonatkozóan, amivel mindketten együtt tudunk élni. Majd egyszer. A lényeg, hogy van terv, amihez esetleg lehet alakítani az apróbb dolgokat, mert kb. tudjuk, melyik falat akarjuk szabadon hagyni.