Szerda van. Tudom. Tegnap kellett volna írnom, de szerintem már olyan régen írtam ilyesmit, hogy ez nem számít. Meg aztán itt volt anyu, és inkább vele beszélgettem, olimpiát néztem, mákos rétest sütöttem pötyögés helyett. Bocs... ;)
Képtelen vagyok hetekre lebontani, mikor mit gondoltam/gondolok szépnek és jónak, inkább írom ömlesztve, ami eszembe jut. Mostanában elég nehéz napjaink vannak, de összeszedek néhány dolgot, ami minden nehézség mellett jó.
Minden egyes nap, minden egyes alkalommal rádöbbenek, hogy Gergő milyen nagy már, milyen kommunikatív, amikor egyértelmű, hogy helyén használja a szavakat, érti a kérdést és válaszol is rá. Ha valamire azt mondja, hogy nem, akkor az tuti biztos, hogy úgy is gondolja. Ha megkérdezem, hogy kér-e valamit, és nemet mond, akkor hiába nyújtom neki, csak egy újabb nem lesz a válasz. :) Ha viszont kér valamit, akkor addig nem tágít, amíg meg nem kapja, és ez nem feltétlenül tárgyi dolog. Sokszor csak azt kéri, hogy csukjuk be az ajtót vagy vegyünk fel a földről valamit. Iszonyú kényszeres egyébként, kettőnk összes kattanását átvette, jó kis tükröt mutat felénk, de ez egy másik bejegyzés témája. Ha eszembe jut, le is írom...
Néhány hete (talán 2, de ki számolja... :D) elkezdett kimászkálni altatás közben. Ez nem jó. Volt is nagy pánik részünkről, aztán beszéltem a húgommal, és kiderült, hogy ők már egy ideje megfordították a vacsora-fürdés sorrendet. Igaz, hogy az unokaöcsém már majdnem 3 éves, Gergő pedig másfél, de nem ez az első dolog, amit hamarabb csinál, mint kellene... Ami viszont jó, hogy nem görcsölünk rá az altatásra. Játszótér után (megint rászoktam a napi játszóterezésre) fürdés, mese, vacsora, olimpia, bevonulás, kivonulás, olimpia, bevonulás... Az utolsó 3 tétel addig ismétlődik, amíg be nem ájul. Ennek az időpontja nem fix. Vasárnap 11.30 körül (igen, éjjel) dőlt ki Péterrel együtt, tegnap viszont a második elvonuláskor elaludt velem 9.30-kor. Jó lesz ez... :)
Private Practice. Jó régi részek lehetnek, mert kedden éjjel-hajnalban adják, és erősen el vannak maradva a Grace klinikához képest (tegnap Bailey még a férjével volt, Alex meg Izzyvel... ), de én szeretem. Tegnap annyira fáradt voltam, hogy nem akartam megnézni, de képtelen voltam rá. :)
Az igaz, hogy sose tudjuk, mikor alszik el este Gergő, de napközben 3-4 órákat alszik (most pl. már a 4 órához közelítünk), és van lehetőségem napfény mellett elvégezni olyan dolgokat, amiknek este már nem állok neki. Most pl. a fürdőszobát tervezem kitakarítani...
Péter tegnap végre felszerelte a másik két polcot a fürdőszoba falára. Már csak el kell távolítani a padlóról meg mindenhonnan az apró, finom téglaport, aztán be lehet lakni. Nyertünk egy csomó pakolós helyet. :)
Hétfőn elvitték a mosógépet a szervizbe, mert csapágyas. Ez nem jó, mert azóta nem tudok mosni, és csak remélhetjük, hogy pénteken visszahozzák. Az viszont jó, hogy ha végre visszakapjuk, nem zúg meg kattog majd úgy centrifugálás közben, mint egy felszálló repülőgép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése