Délután

Új rend van kialakulóban a délutáni alvással kapcsolatban. Nem én alakítottam, hanem Gergő, de meg tudnám szokni. Az van, hogy reggel összerakom az ebédet (olyasmit szoktam főzni/sütni, amit ott lehet hagyni a sütőben vagy a főzőlapon, és elkészül, amíg lent vagyunk), aztán irány a játszótér. Mostanában átszoktunk délelőtt a nagyjátszótérre, mert a miénken rettenetes meleg van. Viszonylag új a ház (4-4,5 éves), ennek megfelelően a fák is fiatalok, sehol egy árnyék. A másik játszótéren legalább egy kis árnyék van, és van csúszda, ami nálunk nincs. Az is program, hogy a futóbiciklivel átmegyünk. Legalább kétszer teszem meg a távot (ez oda és vissza összesen négy), mert állandóan vissza kell menni Gergőért, mert lecövekel, vagy éppen futok utána a cuccokkal. Nem kell nekem külön edzés. :)

11.15 körül (mikor hogy) elindulunk hazafelé azzal az ígérettel, hogy megállunk még a ház előtti játszótéren homokozni. Újabb dupla táv karácsonyfaként (homokozós cuccok, műanyag kisautók, markoló, saját táska... :D), aztán a beígért levezető homokozás.

Még azt is meg kell szoknom, hogy mostanában úgy kifárasztja a napon való játék és szaladgálás, hogy hajlandó ebédelni. Mondjuk, ma biztosra mentem; rizses zöldséglevest főztem sok répával meg kukoricával. Mondtam is neki reggel, hogy leves lesz ebédre. Azonnal akart belőle enni, ahogy a medvehagymás muffinból is. Végül azzal tudtam rávenni az indulásra, hogy a játszóterezés után lesz kész. Nem is állítottam valótlant, mivel a levesnek tényleg kellett még egy kis idő, a muffin pedig forró volt. Végül a muffint csak szétcincálta (pedig szerintem jó lett), a levesből viszont kiette az összes kukoricát, aztán amikor elfogyott (Még kukorica, még!), eszméletlen mennyiséget betolt répából meg krumpliból. Lefojtotta házi szörppel, teletolta a pelenkát, rezignáltan tűrte a tisztába tételt és az átöltöztetést (tiszta leves lett a ruhája, de már egy ideje ez nem érdekel... van ruhája elég, ki tudom cserélni, de így tanulja meg, hogy kell enni kanállal... előkét nem tűri).

Éppen készültem kávét főzni magamnak, amikor kijött a konyhába, és közölte, hogy Anya, gyere be gyorsan szobába, kérlek. Azt hittem, valami baj van, de csak néznem kellett, ahogy mozdonyozik. Néhány mozdonyt egymás mellé/mögé rendezett, én közben elfeküdtem a szőnyegen, mert tényleg nagyon készen voltam a kávé nélkül, úgy néztem őt. Aztán hirtelen felpattant, közölte, hogy aludni akar az ágyon, és tényleg felmászott. Maga mellé rendelt, csatlakozott, és elaludt.

Ezek szerint ez lesz az új rend (lekopogom, nehogy elkiabáljam), hogy az ebédet kicsit levezeti mozdonyozással. Tegnap is így volt és ma is, pedig nem irányítottam. Nekem tetszene.

Tegnap este kimenőm volt, és ha nem is csont nélkül, de minden rendben ment. Írok arról is, de most megyek dolgomra, kihasználom, hogy alszik. :)