Ortopédia újra

Még januárban beszéltük meg a gyerekorvossal, hogy kérjünk időpontot a gyermekortopédiára, mert szerinte Gergő kicsit csámpás. Mi is látjuk. A láb az egyik gyenge pont a családban; mindkettőnknek baja van vele, Gergő pedig összerakta a kettőt: csámpás és bokasüllyedése is van. Szegény.

Mondta a doktornő, hogy nem ad előre beutalót, mert úgyis hónapokkal később lesz csak időpont, majd akkor ír frisset. Így is lett. Április elejére kaptuk, konkrétan múlt szerdán voltunk. Úgy intéztük, hogy mindhárman mehessünk, meg is jelentünk családilag a helyszínen, ahol legnagyobb meglepetésünkre senki sem várt, mi voltunk az egyetlenek. Gergő kicsit szégyenlősködött ugyan, nem nagyon akarta csinálni, amit a doktornő kért, még sétálni sem volt hajlandó, csak sírt. Az is közrejátszhatott, hogy fel kellett ébreszteni, mert időre mentünk, de simán lehet a mostanában kezdődött szégyenlőssége miatt is.

Lényeg, hogy nincs nagy baj. Van a doktornőnek egy szuper szerkezete. Olyan, mintha egy kétszintes parkolóház felső szintjének üvegből lenne a padlója, az első szinten meg tükrös. Felállt Gergő az üveglapra, a tükörben meg lehetett látni a talpát, ahogy rányomódik. :) Látszott, és mondta is a doktornő, hogy a boltozata szép magas, ebből adódik a buci lábfej. Ez nem baj, csak annyiban, hogy nehéz rá cipőt kapni, de ezt már megszoktuk.

Amit korrigálni kell, az a bokasüllyedés. A cipő sarkára kell egy ék alakú cucc, hogy kifelé dőljön a bokája, és kész. Kérdeztem, hogy betéttel nem lehetne-e megoldani, mert nagyon nem akartam elcsúfítani a cipőjét, de mondta, hogy az nem jó, mert az a boltozatot, az izmokat emeli, nem a bokát. Jogos. Maradt az ék. Meg is kaptuk a legközelebbi cipész címét, aki csinál ilyesmit. Azonnal oda is mentünk, de hazakullogtunk, ugyanis csak hétfőtől-csütörtökig 8 és 13 óra között rendel az ürge. Kicsit kiakadtam, hogy ez aztán ügyfélbarát hozzáállás, de mivel sok választásunk nem volt, abbahagytam a puffogást, és Péter vállalta, hogy másnap 8-ra odaviszi a cipőt.

Így is lett. Kb. egy óra múlva mehetett is érte. Nem lett szép, de legalább nem ortopéd cipő, amitől még a vizsgálat előtt nagyon tartottam. Péter már puhított, hogy kezdjek megbarátkozni a gondolattal, hogy ortopéd cipő kell Gergőnek, de szerencsére nem így lett. Ahogy Péter megjegyezte, ő évek kitartó munkájával járta olyanra a cipője sarkát, amilyen Gergőé lett ezzel a helyes rátéttel. :)

Egyelőre úgy tűnik, észre sem veszi, hogy valami történt a cipőjével. Remélem, tényleg használ, mert azóta jobban figyelem Gergő bokáját, és amikor zokniban járkál itthon, látom, hogy befelé dől a bokája. Nekem is jó lett volna egy ilyen megoldás annak idején.