Ijesztő

Kell nekem Mollyt olvasom, amikor egyedül vagyok itthon (alvó Gergő abból a szempontból nem számít, hogy félek egyedül). :D Most frankón félek, pedig gyúrtam a mai szalmaözvegységre. (Persze, most, hogy itt vagyok, nem tudom, mi a fenét kezdhetnék a nagy magányomban, amit máskor nem lehet... kb. ugyanazt, mint máskor, csak egyedül, hiszen nem mehetek el itthonról . :D)

Van az alap beszariságom, hogy kb. 100 éve félek egyedül a sötétben. Volt olyan, hogy még az otthoni házban a tetőtéri szobában aludtam, amikor úgy hallottam, mintha a húgom suttogná a nevem, pedig a konyhában volt. Sikítozva szaladtam le.

Már Bp-n, amikor egyedül laktam a kislakásban, rosszat álmodtam. Feküdtem az ágyon, nem bírtam felkelni. Olyan volt, mintha nyomná valaki a mellkasomat, de nem volt ott senki. Felébredtem. Ugyanúgy feküdtem. Majdnem összecsináltam magam. Kb. azóta nem tudok tök sötétben lenni, ha egyedül vagyok. Valamilyen lámpa kell. Ha nincs kicsi, akkor a mennyezeti.  Dublinban is becipeltem a nappaliból az állólámpát, ha egyedül voltam este.

Aztán van az, hogy amikor elkezdtem feng shui cuccokat olvasni, száműztem a tükröket a hálószobából. Állítólag nem jó, mert visszatükrözi az alvókat, és nyugtalanságot okoz. Nem vagyok szakértő, de valami ilyesmit olvastam. Még előtte éreztem, hogy nem jó nekem a tükör a hálószobában, főiskolás albérletekben is úgy helyezkedtem, hogy lehetőleg ne lássak rá alvás közben.

Legutóbb pedig olyat olvastam, amitől a hajam égnek, a fülem pedig kettéáll. Állítólag a tükrök átjárók az asztrálvilágba, és 23 óra és 1 óra között a legaktívabbak. Bakker. Azóta az egyetlen -zsebtükörnél alig nagyobb- tükrünket is üldözöm este. Nappal, világosban röhögve mesélem másoknak, milyen hülye vagyok, aztán sötétben kitör a frász. Szerencsére Péter elfogadja ezeket a dolgaimat, és az előszobai tükör majdani elhelyezésénél abszolút szempont, hogy a két szoba között járva-kelve ne kelljen szembenéznem vele.

Ha ez nem lenne elég, Gergő rendszeresen benyögi esténként a szobájában fekve, hogy baj. Időnként megküldi azzal, hogy gyors kukacmozgással hozzám bújik. Ha megkérdezem, mi a baj, csak annyit mond, hogy semmi. Ma a konyhában voltunk, amikor közölte, hogy baj meg ijesztő. Hozzátette, hogy a szobában. Rákérdeztem, de most is csak annyit mondott, hogy semmi.

Hát, nem tudom. A két vállamon ül egy-egy figura. Az egyik a beszari, a másik meg az, aki nappal kiröhögi. Most éppen elég kicsi a röhögős. Felkapcsoltam pár kislámpát fontos helyeken, hogy ne legyenek sötét sarkok. Talán kihúzom, amíg Péter hazaér. :)