Napos hétvége

A tavasz beköszöntével (vagy nyár...) sokkal szívesebben mozdulunk ki. Talán az is segít, hogy nem kell nehéz télikabátot cipelni, könnyebben mozgunk. Az már rendszeressé vált, hogy piacozás után a közeli bevásárlóközpont étteremrészében ebédelünk. Péter vesz valamit a KFC-ben, én a kebabosnál vegetáriánus melegételt (szeretem, mert mindig variálnak rajta, kb. csak a padlizsán meg a krumpli változatlan), aztán amelyikünk hamarabb végez, átmegy Gergővel (aki nyilván elsőként végez az ebéddel) a szendvicsezős hely játszósarkához. Ez most én voltam, de nem panaszkodtam, mert a szendvicsezős hely ételei ugyan elég drágák és nem is finomak, a limonádéjuk viszont fenséges. Bevágtam egy epres limonádét, Gergő pedig birtokba vette a sarkot. Miután megunta a csúszdát és a bunkert, rajzolt egy kicsit, majd felfedezte a táblát, és ott is maradt egészen indulásig. Először aprólékosan letörölte, majd az üres táblára rajzolt mindenfélét. Azt is letörölte, majd hívott engem, hogy én is alkossak. Szerintem most is ott lennénk, ha rajta múlna. :)

Piac előtt elugrottunk a megrendelt képekért. Kuponos akcióval rendeltünk néhány képet nagy méretben. A délutáni alvás után felkerekedtünk az IKEA-ban képkeretekért. Az volt a terv, hogy veszünk natúr kereteket, amiket majd jól lefestek olyan színre, ami az adott szobába/falra illik. Hát, ez nem nagyon jött be. Abból a kategóriából, mit kinéztünk, csak színes keretek voltak: fekete, piros, zöld, sötét kék, világos kék, rózsaszín (Péter szerint lila). Végül vettünk mindegyik szóba jöhetőből egyet próbaképpen. Sajnos, ahogy az lenni szokott minden kép nagyobb 1 mm-rel (vagy minden keret kisebb), úgyhogy egyelőre a próba elmaradt, mert le kell vágni belőlük. A nagyobb képekhez nem is kaptunk keretet, azt másképp kell megoldani. Az a vicces, hogy valószínűleg a keret többszöröse lesz az előhívás árának, de ez van. :)

Tegnap sem érkezett meg a beígért eső (jelzem, nem baj), úgyhogy úszás után elugrottunk az Auchanba feltölteni a -nemlétező- kamrát, aztán megebédeltünk a Burger Houseban. Vegaként is azt kell mondanom, hogy ez a város legjobb burgerező helye. Sosem maradtam még éhes. Van vegaburgerük is, de nem kell azt ennem, mert van más is. Egészen furcsa, hogy beülünk valahová enni, és nem kell a rántott sajttal megelégednem, vagy alkotóelemeire bontani valamit, mert szeretnék valami helyett mást kérni. Ma ezt ettem:

Grillezett sajt paradicsommal rukkola ágyon :)

Gergőnek bekapcsolták a Minimaxot, kapott papírt meg tollat, lehúzott fél liter limonádét, bevágott némi húst, salátát, meg krumplit. Nem kellett elaltatni. :)

Délután kisétáltunk a Margitszigetre. A Vivicittáról ugyan lemaradtunk, minden ismerős hazament, mire kiértünk, de azért nem unatkoztunk. Gergő felpattant a futóbiciklire (amit én cipeltem végig az Árpád-hídon... klassz volt), bevizsgálta a kacsákat meg a gólyákat (láttuk a gólyatojásokat is), megsimogatta a lovakat. Zengett tőlünk a vadaspark, ugyanis némelyik ló volt olyan merész, hogy arrébb sétált, miközben Gergő vizsgálta, úgyhogy utána kiáltott, miszerint: Én kicsi pónim, gyere vissza! :D

Úton a vadaspark felé

Hazafelé a Duna felőli részen sétáltunk. Hallgattuk a zenét az Élet menete színpadáról. Nagyon szép volt a zene. Szomorú, de nagyon szép. Felkaptam a fejem, meg is jegyeztem Péternek, hogy szerintem Gerendás Péter zenél, de mondta, hogy szerinte nem az ő hangja. Igen, az tényleg nem stimmelt, de abban biztos voltam, hogy Gerendás Péter zenéjét hallom. Abban maradtam magammal, hogy majd este utánanézek. Nem  került rá sor, mert ahogy este bekapcsoltam a gépet, megláttam a Facebookon Oláh Gergő posztját, amiben arról írt, milyen nagy élmény volt Gerendás Péterrel együtt énekelnie. Diadalittasan mutattam Péternek, hogy igazam volt. :)

Gergő mindenáron a futósávon akart biciklizni, de mondtuk neki, hogy azon csak futva lehet közlekedni, úgyhogy eldobta a biciklit, és elkezdett futni. Időnként megállt műlihegni. Az valami elképesztően aranyos, ahogy futás közben megáll, előredől, rátámaszkodik a térdére, és liheg. :) Vezényelt, hogy mi is fussunk vele. Péter elől (kezében a biciklivel... új értelmet nyert a futóbicikli elnevezés :D), utána Gergő, hátul én a cuccokkal. Szép csapat. :) Közben folyamatosan nézegettem hátra, hogy amikor valaki közeledett, időben elhagyjuk a terepet, ne tartsunk föl mást.

Nem fáradtunk el, mire hazaértünk. Á, dehogy. Főleg, hogy még beugrottunk a nayjátszótérre, mert pénteken elhagytuk Gergő lapátját, és arra gondoltam, hátha ott. Ha már megálltunk, nyilván nem maradhatott ki a csúzda és a hinta sem.

Ma reggel meg korán jelenésünk volt a bankban. Abszolút frissek és üdék vagyunk (nem), és a mai nap sem semmi, de erről majd később.