2013. április 4., csütörtök

Sitcom

Egy ismerős szerint sitcomot kellene készíteni egy-egy akciómból. Jelentkezett háttérröhögőnek. :) Az ötlet nem is rossz.

Tegnap altatás közben hallottam, hogy pittyeg a telefonom, de csak eltettem későbbre, mert olyankor nem érdekel, ki mit ír, majd megnézem, ha Gergő elaludt. Ez 10 óra körül történt meg (vagy korábban... nem emlékszem, hogy bekumtam-e mellette), akkor kimentem a telefonomhoz az előszobába. Ott helyben meg is néztem, miért pittyegett, és gyorsan válaszoltam is, mert sürgősnek tűnt. Amíg vártam a válaszra, a nagy sötétben megnéztem még néhány dolgot, majd amikor megállapítottam, hogy az üzenet írója valószínűleg időközben bealudt, és hiába várok, a kijelző erős fényétől elvakítva elindultam a nappali felé. Kellene valami házi helymeghatározó cucc, ami a lakásban cm-re pontosan jelzi, hol vagyok, mert nem ott voltam, ahol gondoltam. Ahogy fordultam és léptem egyet a nappali felé, elegánsan felkenődtem a falra. Először nem értettem, mi termett hirtelen előttem, hiszen ott a folyosónak kellene lennie, reflexből toltam rajta kicsit, hátha mozdul. Kellett egy kis idő, mire leesett, hogy a falat próbálom mozdulásra bírni, és a cucc, amibe beleakadt az arcom, az a saját kabátom felakasztva a kampóra. A lábujjam is fájt, mert lépés közben lábbal is próbáltam megmozdítani a falat. Komolyan mondom, hogy nem való nekem ez a világ. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése