Jó ez a meleg, de azért jó lett volna valami kis tavasz. Nem is tudom, mit adjak Gergőre, mert kevésnek tűnik, de ha ráadok még valamit, akkor meg soknak.
A délelőtti játszóterezésre pár napja már csak egy hosszúujjú bodyt, zoknit, nadrágot és cipőt kap a pelenka fölé, de mivel ma elsősorban nem a napra készültünk, hanem a zárt piacra, ráadtam még egy rövidujjút is. Nem kellett volna. Szegénynek eléggé melege volt a végén, de akkor meg azért nem akartam levenni róla, nehogy megfázzon.
Egyre jobban szeretem a piacozást. Az pedig kifejezetten tetszik, hogy Gergőnek már természetes, hogy szombaton piacra megyünk, és ott vesszük meg a zöldségeket-gyümölcsöket. Máshol csak banánt vagy narancsot veszünk, ami esélytelen lenne az őstermelőktől. Azt is szeretem, hogy mindenkinek tudom a nevét, akitől vásárolunk. A krumplit mindig Balázsnál vesszük (kivéve mostanában, mert egy ideig nem árulnak, vetniük kell), az almát, körtét, hagymát, fokhagymát (meg ami még éppen kell és szép) Zoli bácsinál és Erzsike néninél. Aztán átmegyünk Évához, és megvesszük a paradicsomot, a karfiolt, csípős paprikát (meg ami még szép és kell). Mindenhol hosszasan elidőzünk, beszélgetünk. Ma azt is megtudtam, hogy a nénit, akitől a tulipánt meg a nárciszt vettük, Vera néninek hívják. Pont ezt szerettem volna, amikor arra gondoltam, hogy piacra kellene járni.
Már szégyellem a hétfőn feltett hagymás képet. Én kérek elnézést. Én sem látom rajta a zöld maszatokat. :) Azt hittem, sokáig nem történik semmi, és nem bírtam ki, hogy ne tegyem ide, annyira nagyon büszke voltam az első saját hagymáimra. (Az nem ér, amit anyuval neveltünk gyerekkoromban.) Tévedtem, mert csak pár napot kellett volna várni. Ma már ilyenek.
A délelőtti játszóterezésre pár napja már csak egy hosszúujjú bodyt, zoknit, nadrágot és cipőt kap a pelenka fölé, de mivel ma elsősorban nem a napra készültünk, hanem a zárt piacra, ráadtam még egy rövidujjút is. Nem kellett volna. Szegénynek eléggé melege volt a végén, de akkor meg azért nem akartam levenni róla, nehogy megfázzon.
Egyre jobban szeretem a piacozást. Az pedig kifejezetten tetszik, hogy Gergőnek már természetes, hogy szombaton piacra megyünk, és ott vesszük meg a zöldségeket-gyümölcsöket. Máshol csak banánt vagy narancsot veszünk, ami esélytelen lenne az őstermelőktől. Azt is szeretem, hogy mindenkinek tudom a nevét, akitől vásárolunk. A krumplit mindig Balázsnál vesszük (kivéve mostanában, mert egy ideig nem árulnak, vetniük kell), az almát, körtét, hagymát, fokhagymát (meg ami még éppen kell és szép) Zoli bácsinál és Erzsike néninél. Aztán átmegyünk Évához, és megvesszük a paradicsomot, a karfiolt, csípős paprikát (meg ami még szép és kell). Mindenhol hosszasan elidőzünk, beszélgetünk. Ma azt is megtudtam, hogy a nénit, akitől a tulipánt meg a nárciszt vettük, Vera néninek hívják. Pont ezt szerettem volna, amikor arra gondoltam, hogy piacra kellene járni.
Már szégyellem a hétfőn feltett hagymás képet. Én kérek elnézést. Én sem látom rajta a zöld maszatokat. :) Azt hittem, sokáig nem történik semmi, és nem bírtam ki, hogy ne tegyem ide, annyira nagyon büszke voltam az első saját hagymáimra. (Az nem ér, amit anyuval neveltünk gyerekkoromban.) Tévedtem, mert csak pár napot kellett volna várni. Ma már ilyenek.
Ma vettünk Zoli bácsinál újabb dughagymákat. Úgy számoltam, hogy belefér egy ládába 8 db is, de Zoli bácsi szerint két sorban is mehetnek. Az egészen pontosan 64 hagyma. Ha ez működik, jövőre jöhet a cukkíni is, bár azzal az a baj, hogy nagy hely kell neki a nagy levelei miatt. Akkor hagyjuk. Majd valami mást. Pici fürtös paradicsomot. Chilit. Retket. Medvehagymát. Mindent. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése