A szombat este nem úgy alakult, ahogy vártam. Ahogy telt az idő, az állkapcsom egyre borzasztóbb lett. Több hozzáértő is mondta, hogy nagyobb lehet a baj, mint ahogy én gondolom, de reménykedtem a javulásban. Délutánra vártuk Péter apuját és egy baráti párt babalátogatásra, addig nem terveztük a lelépést, de amint magunkra maradtunk, felállítottuk a válságtervet: gyors fürdetés, etetés, majd családilag a kocsiba vágjuk magunkat és irány a stomatológiai intézet. Nem tudtuk elkerülni Gergő mozgatását, de nem várhatott tovább a dolog. :(
Odaérve egy szinte tele várót találtam. Azt hittem, szombaton este csak az tölti a fogászati ügyeleten az időt, akinek nagyon sürgős, de tévedtem. Bementem, megérdeklődtem, ki után következem, majd vártam a nővérkét, aki összeszedi az igazolványokat. Eszembe sem jutott Gergőt bedobni, hogy általa jobb pozícióba kerüljek, de amikor a nővér (asszisztens, adminisztrátor...?) megkérdezte, ki van gyerekkel, megkérdeztem, hogy a kocsiban várakozó másfél hónapos ér-e. Vállvonogatásából, értetlen arckifejezéséből arra következtettem, hogy nem. Klassz. Ha nem azonnal veszi el az iratokat, hanem ad pár percet, akkor nem adom be, hanem sarkonfordulok, és hazajövök, de elvette. Remegő kézzel hívtam Pétert, hogy 8-an vannak előttem, fogalmam sincs, mikor végzünk. Pár perc múlva már sírtam a tehetetlenségtől, mert azt sem mondhattam, induljanak haza, mert csak fagyasztott készlet volt itthon. Bejöttek az előtérbe, hogy Gergő meglobogtatásával bizonyítást nyerjen a másfél hónapos léte. Egy pasi meghallotta, miről beszélünk, és felajánlotta, menjek be előtte. Megköszöntem a kedvességét, de sajnos, jóval utánam érkezett. Kicsit beszélgettünk, ezt meghallotta egy másik pasi, aki viszont előttem érkezett, és maga elé engedett. Rámutatott az ajtó előtt tobzódó csajra, hogy utána bemehetek. Megköszöntem, hálálkodtam. Közben leesett, miért áll a csaj olyan közel az ajtóhoz. Ha a pasi meghallotta, amit a másikkal beszéltem, akkor a csajnak is meg kellett hallania, ugyanis ő közelebb ült hozzánk. Igen, akkor még ült. Miközben azonban a (második jófej) pasival beszéltem, óvatosan az ajtóhoz szivárgott. Nyilvánvalóan azért, nehogy beslisszoljak előtte az ajtón, esetleg nehogy megkérje őt valaki, hogy engedjen engem előre.
Viszonylag gyorsan ment a sor, előttem csak 2 injekciós csaj volt (az említett csajjal együtt). Az elsőt behívták, barátnőnk elkezdett az ajtó előtt járkálni, arcára nedves papírzsebkendőt szorított, hogy jobban látszódjon, ő bizony nagyon szenved. Nos, egyrészt a jelenlévők közül a többség azért választotta a fogászati ügyeletet egy jó film helyett szombat este, mert szenvedett, másrészt el volt zsibbasztva. Ha én nem éreztem már akkor semmit az injekciótól, akkor ő sem. Azt viszont meg kell hagyni, látványos volt... Kijött az első injekciós csaj, barátnőnk már ugrásra készen állt, amikor az én nevem hallatszott. Engem hamarabb behívtak injekciózás után, mint őt. :) Valószínűleg azért, mert amikor először mentem be a jófej pasi helyett, említettem, hogy nem identitászavarban szenvedek, hanem Gergő miatt engedtek előre. Gondolom, az első csajnak elmúlt volna az injekció hatása, ha utánam hívták volna be. Őt behívták, aztán én jöttem.
Összességében nem voltunk ott sok időt, de döbbenet, hogy két pasinak jut eszébe, mit jelent az, ha valakinek van egy másfél hónapos gyereke.
A fogorvos megállapította, hogy csonthártyagyulladásom van. Megfúrta a fogam, megnyitotta a csatornát, és közölte, gyökérkezelésre lesz szükség, de 50% esély van a fogam megtartására. Huh...
Nem akart lejjebb menni a duzzanat, egyre jobban feszített. Ma voltam Robinál. Nem volt olyan optimista, mint a szombati orvos, ő csak 30%-ot ad a fogamnak. Jobban megnyitotta a csatornát, reményeink szerint jobban fog ürülni, és akkor hamarosan el lehet kezdeni az érdemi munkát. Alig várom... :S
Le a kalappal Gergő előtt! Nagyon rugalmas kisfickó. Hihetetlen türelemmel és nyugalommal viselte a fogorvosi látogatásokat, csak az ügyeleten nyekegett egy kicsit, mert éhes volt. Imádom. :) Ami pedig a babakocsis Robi-látogatásokat illeti: elbeszélgetnék azzal, aki szerint jó poén díszkővel kirakni a járdát (a babakocsi pattog), néha úgy, hogy az egész enyhén lejt az úttest felé. Nem nagyon, nem is lehet észrevenni, de a babakocsit nehéz egyenesben tartani. Modern akadálypálya...
Odaérve egy szinte tele várót találtam. Azt hittem, szombaton este csak az tölti a fogászati ügyeleten az időt, akinek nagyon sürgős, de tévedtem. Bementem, megérdeklődtem, ki után következem, majd vártam a nővérkét, aki összeszedi az igazolványokat. Eszembe sem jutott Gergőt bedobni, hogy általa jobb pozícióba kerüljek, de amikor a nővér (asszisztens, adminisztrátor...?) megkérdezte, ki van gyerekkel, megkérdeztem, hogy a kocsiban várakozó másfél hónapos ér-e. Vállvonogatásából, értetlen arckifejezéséből arra következtettem, hogy nem. Klassz. Ha nem azonnal veszi el az iratokat, hanem ad pár percet, akkor nem adom be, hanem sarkonfordulok, és hazajövök, de elvette. Remegő kézzel hívtam Pétert, hogy 8-an vannak előttem, fogalmam sincs, mikor végzünk. Pár perc múlva már sírtam a tehetetlenségtől, mert azt sem mondhattam, induljanak haza, mert csak fagyasztott készlet volt itthon. Bejöttek az előtérbe, hogy Gergő meglobogtatásával bizonyítást nyerjen a másfél hónapos léte. Egy pasi meghallotta, miről beszélünk, és felajánlotta, menjek be előtte. Megköszöntem a kedvességét, de sajnos, jóval utánam érkezett. Kicsit beszélgettünk, ezt meghallotta egy másik pasi, aki viszont előttem érkezett, és maga elé engedett. Rámutatott az ajtó előtt tobzódó csajra, hogy utána bemehetek. Megköszöntem, hálálkodtam. Közben leesett, miért áll a csaj olyan közel az ajtóhoz. Ha a pasi meghallotta, amit a másikkal beszéltem, akkor a csajnak is meg kellett hallania, ugyanis ő közelebb ült hozzánk. Igen, akkor még ült. Miközben azonban a (második jófej) pasival beszéltem, óvatosan az ajtóhoz szivárgott. Nyilvánvalóan azért, nehogy beslisszoljak előtte az ajtón, esetleg nehogy megkérje őt valaki, hogy engedjen engem előre.
Viszonylag gyorsan ment a sor, előttem csak 2 injekciós csaj volt (az említett csajjal együtt). Az elsőt behívták, barátnőnk elkezdett az ajtó előtt járkálni, arcára nedves papírzsebkendőt szorított, hogy jobban látszódjon, ő bizony nagyon szenved. Nos, egyrészt a jelenlévők közül a többség azért választotta a fogászati ügyeletet egy jó film helyett szombat este, mert szenvedett, másrészt el volt zsibbasztva. Ha én nem éreztem már akkor semmit az injekciótól, akkor ő sem. Azt viszont meg kell hagyni, látványos volt... Kijött az első injekciós csaj, barátnőnk már ugrásra készen állt, amikor az én nevem hallatszott. Engem hamarabb behívtak injekciózás után, mint őt. :) Valószínűleg azért, mert amikor először mentem be a jófej pasi helyett, említettem, hogy nem identitászavarban szenvedek, hanem Gergő miatt engedtek előre. Gondolom, az első csajnak elmúlt volna az injekció hatása, ha utánam hívták volna be. Őt behívták, aztán én jöttem.
Összességében nem voltunk ott sok időt, de döbbenet, hogy két pasinak jut eszébe, mit jelent az, ha valakinek van egy másfél hónapos gyereke.
A fogorvos megállapította, hogy csonthártyagyulladásom van. Megfúrta a fogam, megnyitotta a csatornát, és közölte, gyökérkezelésre lesz szükség, de 50% esély van a fogam megtartására. Huh...
Nem akart lejjebb menni a duzzanat, egyre jobban feszített. Ma voltam Robinál. Nem volt olyan optimista, mint a szombati orvos, ő csak 30%-ot ad a fogamnak. Jobban megnyitotta a csatornát, reményeink szerint jobban fog ürülni, és akkor hamarosan el lehet kezdeni az érdemi munkát. Alig várom... :S
Le a kalappal Gergő előtt! Nagyon rugalmas kisfickó. Hihetetlen türelemmel és nyugalommal viselte a fogorvosi látogatásokat, csak az ügyeleten nyekegett egy kicsit, mert éhes volt. Imádom. :) Ami pedig a babakocsis Robi-látogatásokat illeti: elbeszélgetnék azzal, aki szerint jó poén díszkővel kirakni a járdát (a babakocsi pattog), néha úgy, hogy az egész enyhén lejt az úttest felé. Nem nagyon, nem is lehet észrevenni, de a babakocsit nehéz egyenesben tartani. Modern akadálypálya...
:((((
VálaszTörléscsaj: jellemző...
Nem is tudom, mit vártam... :(
VálaszTörlésTulajdonképpen nem is vártam, nem úgy mentem oda, hogy majd jól bepofátlankodok mindenki elé, de ha megkérdezték, hogy ki van gyerekkel, jogosnak éreztem volna, hogy a másfél hónapos kerül előre. Még akkor is, ha nincs foga, mert várakoznia kell.