Tegnap este minden különösebb ok nélkül kibámultam az ablakon. Először nem fogtam föl, amit látok, aztán nem akartam elhinni. Szóltam Péternek is, hogy ugyan nézze már meg, mi az. Különösebben nem hozta lázba a dolog, azt mondta, csak bogarak. :) Ja, persze. Jó nagy bogarak! :) Pár perccel később már egyértelmű volt, hogy nem bogarak köröznek a kandeláber fényében, hanem határozottan esik valami. Megint hívtam Pétert, de ő unottan csak annyit mondott, hogy Akkor legyen hó! Ennyiben maradtunk.
Amikor aztán hajnalban keltünk, mert Gergő gyomra bejelzett, ez a látvány fogadott az erkélyen:
Ez pedig a szomszédos -nyáron kacsaúsztatóként funkcionáló- építési területen:
Nem nagy hó, de akkor is... Imádom a telet, a havat, de akkor, amikor annak van itt az ideje. Lassan itt a tavasz. Napsütést szeretnék, hogy ne fagyjon rá a kesztyűs kezem a babakocsira...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése