Séta a park mellett

Pénteken Kozi felhívott, hogy itthon van, és megkérdezte, tudunk-e találkozni. Már nyitottam a szám, hogy nemet mondjak, hiszen masszívan benne vagyunk a gyermekágyi időszakban, de szerencsére Kozi megelőzött. Mondta, hogy neki az is jó, ha csak lehúzzuk a kocsi ablakát, amikor elhaladunk mellette, csak rápillanthasson Gergőre. Persze, ez vicc volt, de ez jelentette a megoldást, hiszen az igaz, hogy a családon kívül egyelőre nem jöhet hozzánk senki, mi viszont mehetünk. Nem látogatóba, nem zárt helyre, nem lakásba, csak sétálni, mert kell a friss levegő (már amennyire friss a levegő errefelé, de most nem ez a lényeg). Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, gyors taktikai megbeszélés után ráböktünk egy időpontra, amikor egy kis rugalmasság alkalmazásával, de megoldható a séta.

Kora délután érkeztünk a Jászai Mari térre. Úgy terveztük, teszünk egy kört a Szent István parkban, megbeszéljük, kivel mi történt a legutóbbi találkozás óta, Kozi szemügyre veszi Gergőt a babakocsiban, és még időben hazaérünk a soron következő evésig. Nos, csak nagyjából sikerült tartani a tervet. Picit késtünk, mert hosszabb idő volt lecuccolni a babakocsit a vártnál, de azt kell mondjam, ahhoz képest elég jó időt futottunk, hogy egy alig 4 hetes babával készülődtünk. Elég gyorsan sikerült egy jó parkolóhelyet megcsípni, minimális bénázás után már indultunk is a park felé. Alig múlt délután fél 5, de már kitessékelték az embereket a parkból, amikor odaértünk, már zárta a kaput a gondnok. Így jártunk. Maradt a séta a park körül. Kevésbé szép, de legalább séta.

Sétáltunk, beszélgettünk, nem is néztük az órát. Éppen megtettünk egy kört, amikor a telefonom jelezte az evési időt. Mivel esély sem volt rá, hogy hazaérve vacsorát rittyentsek, nekem szereztünk falafel tálat a közeli török kajáldában, Péternek pedig egy fullextrás hamburgert, és tűztünk haza. Kicsit csúsztunk az evéssel, de kis csúsztatással estére visszaállítottunk a rendet, hogy aztán hajnalban legyen mit egy tollvonással megváltoztatni. :) Gergő étvágyának nagyon jót tett a levegő; kivételesen cumisüvegből kapta a sűrített és a sima tejet is (ez utóbbit egy speciális változatból), így pontosan tudtuk, mennyit fogyaszt. A szokásos adag bepuszilása után még kért. :) Nem lesz itt baj. Visszatért az ereje, szépen gömbölyödik. Az élet szép.

A babakocsis sétával kapcsolatban meg kell említenem, hogy Péter is tapasztalta, milyen láthatatlannak lenni. Gergővel a hasamban sokszor kívántam, bárcsak lehetne kapni hasra szerelhető gallytörő rácsot, ugyanis rendszeresen előfordult, hogy ha én nem tértem volna ki egyes emberek útjából, simán nekem jöttek volna. Péter ugyanezt tapasztalta babakocsival azzal a különbséggel, hogy a babakocsin van gallytörő rács, azaz valami olyasmi. A mózeskosár fogóját lehetne erre a célra használni, ami séta közben a fejrészhez van lehajtva. Péter arról álmodozott a Szent István körúton való szlalomozás közben, hogy jó lenne egy kb. 20 cm hatótávolságú sokkolót szerelni erre a fogóra, hogy ha maguktól nem veszik észre az emberek a babakocsit, az majd jelez. :) Nem azt mondom, hogy váljon ketté a tömeg, mint a Vörös-tenger, ha végiglejtünk az úton, de legalább ne akarják fellökni a babakocsit (toló embert). Uff.