Tanácsadás

Tanácsot osztogatni, okoskodni mindenki nagyszerűen tud. Akár ért hozzá (legalábbis papíron kellene), akár nem. Azt nem bánom, sőt, örülök neki, ha a barátaim, ismerőseim, elmondják/megírják a saját tapasztalataikat, hiszen pont ezért kérdezem őket. Nem véletlenül nem indítok viszont pl. fórumtémát. Vadidegenek vagy közvetett ismerősök véleményére, tanácsára nem vagyok kíváncsi. Bocsánat.

Persze, ezzel nem akarok én senkit bántani. Érzem én a jó szándékot, csak ebben az esetben is érvényes a több kevesebb elve.

Itt van ez az evési probléma. A védőnő, a gyerekorvos és a kórházi orvos szinte 3 különböző módszert javasol megoldásként. Ha betartom, amit a gyerekorvos mond, az nem jó a kórházi orvosnak a kontrollon. Ha pedig a kórházi utasításokat tartom be, akkor a gyerekorvos előtt szorulok. Hát, basszus!

Gergő súlya elkezdett ingadozni, és 2 napja össze-vissza akar enni, jóval evés után jön rá, hogy még kér. Mivel abból indultunk ki, hogy ez a fejlődési ugrás miatt van, adtunk neki, amikor csak kérte. Jól kikaptunk a gyerekorvostól, hogy miért adunk neki ilyen gyakran enni. Azt mondja, azért eszik egyszerre kevesebbet, mert nem tud kiürülni rendesen a gyomra. Tartsuk magunkat a 3 óránkénti evéshez, mert ha így teszünk, nem lesz éhes a kettő között. Megint basszus! Tudom én, hogy nemcsak akkor sír egy baba, ha éhes, éppen ezért az összes lehetséges variációt végigpróbáljuk, mielőtt napirenden kívül enni kap. Ahogy a doktornő rám nézett...! Mosolygott, de mintha hülye lennék. Elnézően, szinte lesajnálóan. Mondtam, hogy ha Gergő bealszik, sokszor ébreszthetetlen evéskor, míg máskor addig visít, amíg nem kap enni. Azonnal lecsapott, hogy itt ellentmondás van, én meg magyaráztam a bizonyítványt, hogy két külön mondat volt, két különböző szövegkörnyezetben, helyzetben. Nem vagyok hülye. Mindent megteszünk, amit tudunk és jónak látunk, de könyörgöm, 4 hete csináljuk ezt az egészet, nincs rutinunk. Tanácsra van szükségünk, használható fajtára, nem pedig vádaskodásra és vállrángatásra.

Az doktornő csak azt szajkózta, hogy állítsuk vissza a 3 órás evési rendszert, és egyen rendesen a gyerek, de használható tanáccsal nem tudott szolgálni. Remegtem, sírtam az idegtől, amikor kitette a lábat a lakásból. Azt hittem, én vagyok szuperérzékeny, de Péter is érezte, amit én.

Persze, ettől még nem vagyunk rosszban, ma is telefonált, hogy mi a helyzet. Örömmel konstatálta, hogy felszálló ágba kerültünk, de javasolta, találkozzunk a helyettesítő védőnővel. A jelenlegi ugyanis -a védőlány- beteg. Ezt már tegnap is felvetette, azaz a helyettesítő védőnő látogatását, de akkor nem beszéltünk meg semmi konkrétumot, mi pedig időközben eldöntöttük, hgy nem kérjük, inkább felhívom a régit a 6. kerületben. Péter ezt meg is mondta a doktornőnek, azaz azt, hogy nem szeretnénk egy átmeneti, idegen valakit, hiszen Bea (védőlány) valamikor csak meggyógyul. Ekkor kibökte, hogy tulajdonképpen Bea babát vár, tehát mindenképpen új védőnőt kapunk. Klassz. Pont ez kellett. Újabb észosztó, aki semmit sem tud rólunk és Gergőről. Komolyan mondom, néha legszívesebben felkapnám Gergőt, és kirohannék vele a világból, de legalábbis egy csendes, védőnő- és gyerekorvosmentes helyre...