A babázás jó dolog. Gergővel csupa öröm és boldogság az élet. Persze, vannak jobb és rosszabb napok, órák, percek. Olyan nincs, hogy a nap 24 órájában, a hét 7 napján minden szuper. Nem is csinálom ezt az egészet még elég ideje ahhoz, hogy kellő rutinom legyen. Minden, ami kicsit is másképp van, mint ahogy azt én gondoltam, kétségbeesek, és úgy érzem, nekem ez nem fog menni. Ehhez képest nem kicsit alakultak másképp a dolgok. Tulajdonképpen nem is tudom, mit vártam. azt viszont tuti nem, hogy ilyen macerás lesz Gergő táplálása. A születése előtt két dologtól tartottam ezzel kapcsolatban: nem termelek elég táplálékot számára és tápszerhez kell nyúlni, vagy hiába lesz elég, nem akar enni. Az utóbbit kaptam. Mondjuk, ez a kevésbé rossz a kettő közül. Van, amikor elég rendesen eszik Gergő, alig hagy benne valamit, de olyan is, hogy elő kell venni a rejtett tartalékot a hűtőből, és cumisüvegből rátölteni. Nem ritkán az utóbbi csomagolást jobban elfogadja. El is gondolkoztam, hogy mi lehet velem a probléma. Talán tusfürdőt kellene váltanom. :)
A kórházban töltött napok után elég komolyan vesszük Gergő étkezését: szigorúan háromóránként ehet, amennyi belefér. Éjszaka is. Hajnalban is. A hajnali 2 és 5 órai kelést ki tudnám hagyni, de alvás közben nehéz etetni. Ma reggel a 8 órai evés után hagytam Gergőt bandázni Péterrel a nagyágyban, én meg aludtam a következő evésig. Utólag kiderült, hogy a család férfitagjai is így tettek. Jól végigaludtuk a délelőttöt.
Ha nem sikerül napközben aludnom, estére, hajnalra alig bírom kinyitni a szemem, a fáradtságtól sírni tudnék. Hétvégén itt volt anyu, félig viccesen megkérdeztem tőle, hogy szerinte hány év múlva fogom magam rendesen kipihenni. Finoman leszidott, hogy ne mondjak ilyeneket. Hát, basszus. Imádom Gergőt, semmiért sem adnám vissza, mindent megteszek, ami neki jó és szüksége van rá, akár erőmön felül is, de néha jó egy kicsit panaszkodni. Azt pedig utálom, hogy ilyenkor rossz anyának kell magam érezni. Az, hogy néha hangot adok a kialvatlanságnak, és bevallom, hogy elgondolkodtam már néhány etetés elsumákolásán (nem komolyan, csak hajnalban), nem jelenti azt, hogy nem érzem az életet szépnek Gergővel, csak ki kell engedni a gőzt. A nap 24 órája nem rózsaszín felhőn való hárfázás, hanem esetenként kőkemény meló. Csak erről nem illik beszélni. Szerintem viszont ez is a csomag része. És az ilyen érzésektől nem vagyok rossza anya. Vállalom ezeket az érzéseket is. Szerencsére nem ezek vannak többségben. :)
Sose szabadkozz. A Te életed, a Te érzéseid. A rózsaszín felhősködést magam is utálom. S a bennszorult "gőz" pedig ártalmas is. Kár, hogy mamádnak nem tudsz panaszkodni de sebaj, tedd meg itt! Vagy a négy falnak :-) Nálam igen türelmes hallgatóság :-)
VálaszTörlésS valóban, kemény meló. A woman's work is never done...
Állandóan szabadkozom... mostanában vettem észre, hogy újra felvettem azt a régi rossz szokást, hogy mindenkinek meg akarok felelni. Újra le kellene róla szoknom.
VálaszTörlésAnyuval kapcsolatban pedig: meglepődtem, amikor így reagált, mert alapvetően nem ilyen. Mondjuk, ő az egyik ember, akinek mindig is meg akartam felelni, és folyamatosan azt érzem, hogy nem megy... Lehet, hogy csak én beszélem be magamnak, és egy pszichológus el tudna csemegézni a nyűgömön...
nehogy már rosszul érezd magad bármitől is! mindenkinek van egy csomó baja főleg az elején, de nem beszélnek róla. az nem trendi. nem fér bele a szuper-ősföldanya-imidzsbe.
VálaszTörléspanaszkodj csak, ha épp arra van szükséged és dicsekedj, ha olyanod van :))) itt vagyunk ;)
és aki azt meri feltételezni, hogy rossz anyuka vagy, vagy ettől kevésbé szereted G.t, azt küldd hozzám... pffffff...
hát ha vki nálam többet panaszkodik, az már festi magát, mégsem érzem úgy, hogy szar anya lennék sőt... :) a lelkem kiteszem elibe... :)
VálaszTörlésolyan rossz ez, hogy "elvárják" hogy minden jó, minden szép legyen, mikor van egy csomó negatív érzése is az embernek... (sőt, nálam most abból van több.. :))
meg kell tanulnod neked is lesz*rni, ki mit gondol, aki számon kéri a kiborulásokat, aki rosszallja, hogy néha kirohannék Peti elől a világból, annak csak azt kívánom, hogy csinálja helyettem és majd jót röhögök, mikor pár óra után kiakad (mert esetünkben ez garantált)...
amikor az elején még tapasztalatlanként kivoltam, anyukám nem szidott csak jót mosolygott, hogy azt hiszem, nem lehet rosszabb... :D igaza volt. már felnevelt engem és az a kemény, hogy most jövök rá, mit állt ki miattam... :) (a tesóm nem számít, ő oda-teszed-ott-marad gyerek volt)
Mitzi: belesnék egy ilyen ősanya mindennapjaiba, amikor éppen nem az észt osztja valahol, hogy vajon ő mennyire mosolyogva csinál végig egy igazán nehéz napot...
VálaszTörlésPetra: ismerve a ti sztoritokat még szerencsétlenebbnek érzem maga, hogy basszus, nektek mennyivel nehezebb meg régebben is csinálod, mégis ép eszednél maradtál, én meg ezzel a sokkal kisebb problémával sem bírok... Gergő amúgy oda-teszed-ott-marad baba. Egészen addig, amíg el nem jön az evés ideje.
Ma nagyon rosszul állunk. Már túl vagyunk a nap felén,, de közel sem ette meg a napi adag felét. Próbáltuk cumisüvegből, de mire kinyertem magamból, amit meghagyott, és összekészítettem a cumisüvegbe a rátöltésre váró cuccot, úgy bealudt, hogy fel sem lehetett piszkálni. Ennek már kb. 1 órája. Nemsokára jön a következő evés... :S
Jaj, sajnálom. :(
VálaszTörlésSzámomra ez olyan elképzelhetetlen, mert mi a ló túloldala voltunk (már normálisan, jóval kevesebbet eszik, hálistennek)...
Hidd el, Gergő is beáll előbb-utóbb!!
Amúgy pedig egy jó öreg ismerősöm mondta mindig, hogy nincs kisebb meg nagyobb probléma, két különböző ember legnagyobb gondja lehet látszólag más fajsúlyú, de igenis, minden probléma aktuálisan nagy, ha kitölti minden gondolatunkat.
(Pl nálunk is van 1000x rosszabb, pl egy beteg gyerek... No azt én már el nem tudnám viselni... )
És idővel minden jobb lesz, meglásd! Az eleje tényleg húzós, azt túl kell élni, utána viszont sokkal jobb lesz! Amíg nem jöttek nálunk ezek a *** fogak, addig már élveztem is ezt az egészet, hogy hogy nő, hogy okosodik, hogy szépül (bár ez utóbbit nem tudom, meddig bírja fokozni), pedig az eleje tényleg pokoli volt... :)))
Ha végre lecsengenek ezek a rohadt fogak (4ből 3 már kibukkant, szóval már 5 fogú a csepp, éljen), tuti jobb lesz minden és nálatok is, amint megszokja a kinti létet, ezerszer jobban fogod érezni magad! (És örülj, hogy nyugis, nem fogja mindenért kiverni a balhét... ;))
Tulajdonképpen leginkább az a bajom ezzel a nemevési mizériával, hogy elveszi tőlünk z első napok/hetek csodáját, nem hagyja, hogy kiélvezzük a szépségét. Ezért haragszom, Nem Gergőre, ő nem tehet az egészről, hanem a helyzetre.
VálaszTörlésA kórházban töltött napok alatt láthattam, milyen, amikor egy gyerek tényleg beteg. :( Szinte szégyelltem magam, hogy foglaljuk a kórházi ágyat... :(( Ennek tükrében banálisnak tűnik a bajom, de nekem ez is elég.
Figyi, lehet, hogy ünneprontó leszek, de szerintem az első napoknak nincs csodája. :))) Az rögvalóság, kinek ilyen, kinek olyan problémával... Persze lehet, én vagyok negatív. De ilyenkor úgy látom, mindenki a sokat eszik-nem eszik-nincs tej-sosem alszik-mindig sír stb kártyák közül húz (jobb esetben) egyet és azzal küszködik.
VálaszTörlésValószínűleg x hónap / év múlva ez változik és úgy érezzük majd, rózsaszín ködben úszott az első pár nap / hét, de addig hidd el, mindenki küzd valamivel és kamuzik, ha azt állítja csodálatos volt ez az időszak. :)
Szóval ne izgulj, majd Peti küld egy kis küzdőszellemet Gergőnek, nálunk abból úgyis túltengés van. ;)
:)) Ott van az a csoda, csak a nagy küzdelemben nehéz észrevenni. ;)
VálaszTörlésEgyébként kezdek lekattani erről a nemevés dologról. Háromóránként kap Gergő enni, ő választ, hogy sokat akar enni vagy keveset.
A gyerekorvos és a kórházban az orvos (most voltunk kontrollon) is azt mondta, hogy ha nem fogy Gergő (márpedig nem fogy, hanem szépen kerekedik), akkor ne foglalkozzunk azzal, hogy időnként kevesebbet eszik.
Mi felnőttek sem eszünk ugyanannyit hétfőn, mint kedden. Most, hogy ezt tisztáztuk, kínálom Gergőt rendesen, ő meg elfogad, amennyit akar. Ha nem fogy, akkor jók vagyunk. Ennyi. Többet nem tudok tenni, így nem is idegesítem magam.
Ha sikerül egyhuzamban legalább 2 órát aludnom, akkor meglesz a csoda is. ;)