2011. február 6., vasárnap

Nagyfiú

Gergő ma betöltötte a 4 hetet. Kis lépés ez az emberiségnek, nekünk annál nagyobb. Főleg, hogy ezer dolog történt ezalatt a 4 hét alatt. Először is megszületett. Már ez nem semmi. Rengeteg dolgot megtanult, amire odabent nem volt szüksége, idekint viszont nem lehet nélküle élni: enni, lélegezni...

Nagyfiú lett. Ha a súlygyarapodás nem is olyan mértékű, mint ahogy annak lennie kellene, a kórházas intermezzo után lassan, de biztosan hízik. Mindenkit elvarázsol.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az a sejtésem, négyhetes cseregarancia jár az újszülöttekhez, de Gergőhöz biztosan. Ahogy betöltötte a 4 hetet, az eddig nyugodt (talán túlságosan is), csendes, békés kicsi fiam egyik napról a másikra megváltozott: kevesebbet alszik napközben, ha eljön az evés ideje, akkor vagy alig lehet felébreszteni (ha egyáltalán...), vagy jó előre jelez, azaz negyed-, félórát vigasztalhatatlanul sír. Péternek ugrott be először, hogy talán fejlődési ugrásról lehet szó. Hallottam már róla, tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljön, de úgy gondoltam, Gergő még kicsi hozzá. Amikor viszont Péter megemlítette, ráugrottam a netre, és azt találtam, higy 3-4 hetes korban valóban van egy fejlődési ugrás, amikor megnő a babák étvágya, többet sírnak, kevesebbet alszanak, nyűgösebbek. Minden tünet pipa, egyedül a megnövekedett étvágy nem, ugyanis Gergő többször akar ugyan enni, de egyszerre kevesebbet. A súlya ingadozik; tegnap jóval kevesebbet nyomott, mint pénteken, ma viszont pont ugyanannyit (mint pénteken). Arra gyanakszunk, hogy merül az elem a mérlegben. Ez azt is megmagyarázná, miért mutatott evés után kevesebbet, mint előtte. Ezzel a mérleggel is csak a baj van. Amikor nem volt, kíváncsiak voltunk, mennyit eszik, reménykedtünk, hogy eleget. Persze, kiderült, hogy pont nem, de mérleggel sem jobb a helyzet. Sokszor mutat nyilvánvaló hülyeséget, de nem tudunk másra hagyatkozni. Ha már elkezdtük, folytatjuk: mérjük Gergőt evés előtt, evés után, és a hihető eredményeket dokumentáljuk. Kell az orvosnak. Mi meg figyeljük, megvan-e a tokája, hurkásodik-e a combja. Ha ezekkel nincs baj, akkor elmehet a mérleg a fenébe. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése