Van az a mondás, hogy okos ember más hibáiból tanul, a butának a saját bőrén kell tapasztalni dolgokat ahhoz, hogy felfogja. Eléggé nyilvánvaló, hogy én az utóbbi kategóriába tartozom. Ehhez a következtetéshez pedig az kellett, hogy jól feldagadjon az arcom bal fele. Nem kicsit...
A történet a hét elején indult a már említett fogfájással, aztán a gyökérkezeléssel. Még a fogorvosi látogatás estéjén éreztem, hogy az augusztusban betömött, azóta néha érzékeny egyik bal alsó rágófogammal van valami. Elkezdett érzékenykedni, de azt gondoltam, csak a macera miatt, bár az alsó fogaimhoz hozzá sem ért Robi. Másnapra olyan érzékeny lett, hogy elég volt közelítenem felé, már azt hittem, megőrülök. Ráadásul bedagadt alatta az ínyem. Nem bírtam enni, csak olyat, amit nem kell rágni, és lehetőleg nem savas, mert attól sikított az érzékeny fogam. :( Pénteken Robi nem rendel. Mi legyen? Mivel esélyt sem láttunk arra, hogy bárhova elérünk normális időben, maradt az ügyelet. Végül a Stomatológiai Központra esett a választásunk, és az tűnt legjobb megoldásnak, ha az esti fürdetés után kocsiba vágjuk magunkat, és megközelítjük az objektumot. Nekem nem tetszett a dolog, nem akartam Gergőt éjnek évadján végigcipelni a városon. Ehelyett inkább adtam magamnak és a fogamnak egy napot, bevettem egy fájdalomcsillapítót (gátsebre is ezt ajánlotta az orvos), és nem mentünk sehova.
Éjjel egyszer felkeltem, úgy lüktetett a fogam, hogy azt hittem megbolondulok. Tettem rá egy kis jeget, hogy legalább azt ne érezzem, hogy lángol, és visszafeküdtem. Reggel meglepődve tapasztaltam, hogy nem érzékeny a fogam, sőt, az ínyem sem dagadt. Ez jó, de akkor mi feszít ennyire? Hát, basszus... a dagadás lejjebb kúszott, az ínyem helyett az állkapcsom van felbucizva. Klassz, de legalább tudok enni. Ha hétfőig nem javul, felhívom Robit. Remélem, addig nem kell meglátogatni a Stomatológiát! :S
Hogy miért sorolom magam a buták csoportjába? A válasz egyszerű: mert az vagyok. Hiába tudtam, hiába olvastam/hallottam mindenfelé, hogy szülés után erősen ajánlott tovább szedni a vitaminokat, vasat, rendszeresen elfelejtettem. Nem volt benne semmi szándékosság, csupán feledékenység. Erre a hibára anyu hívta fel a figyelmemet az esti skypeolás alkalmával. Rákérdezett, én meg bevallottam, hogy elég rendszertelenül (értsd: régóta nem) szedem a fent említett dolgokat. Na, ekkor rávilágított, hogy frankó hiánybetegségem van, aminek egyik tünete a gyulladás. Csodás... Vitaminra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése