Elkiabáltam, hogy van szép napirend. Még meg sem száradt a virtuális tinta a bejegyzésen, amikor megbomlott a motívum. A tegnapi nap elég őrültre sikerült (babaúszásos nyílt napom voltunk meg bevásárolni), mégis rendezettebb volt a mainál. Szívesen fognám az időjárásra, a fognövesztésre, fejlődési ugrásra (ha egyáltalán van most ilyen), bármire, csak ne arra, hogy vége a jó világnak. Az a helyzet, hogy B-A. Gergő nevű kiskorú minden percet elvesztegetettnek érez, amit alvással tölt, ezért igyekszik minimalizálni azt. Nem tudom, neki jó-e, de akkor ő az egyetlen.
Tegnap este a szokásos módon történt minden: játék, fürdés, evés, alvás. Annyi időt kaptunk, hogy megnézzük Erin Bronkovich történetét, elmélázzunk rajta (régen láttam már), és már emelkedtem a kanapéról, hogy bevegyem magam a fürdőszobába, amikor bejelzett a bébiőr. Éjfélkor. Pfff... Vártunk egy kicsit, hátha csak felriadt, de visszaalszik (nem ritka), és amikor nyilvánvaló volt, hogy risza van, először Péter ment be felmérni a terepet. Ha csak nyugtatás kell, marad, ha viszont éhezés van, megyek. Az utóbbi volt. Nyilván. Úgy evett Gergő, mintha nem is tudom, mikor kapott volna utoljára. Gondoltam, ezzel sokáig kihúzza. Gyorsan befejeztem a megkezdett mozdulatot: lezuhanyoztam, és azzal a tudattal hajtottam párnára fejem, hogy most aztán alaposan kialszom magam. Aha.... Nem sokkal 6 óra után ébredtem a bébiőrre. Ahhoz képest ez korai, hogy Gergő máskor sokkal korábban alszik el és alig kel korábban. A szokástól eltérően a reggeli két része között nem költöztünk át a nagyágyba, maradtuk a gyerekszoba ágyán (nem a kiságy :D). Abban bíztam, Gergő visszaalszik, ahogy szokott, és akkor én is. Így is történt. Nem tudom, mennyit aludhattunk, de valamikor 9.30 és 45 között ébredtem. Ez nagyjából normális, mert amikor egy órával korábban ébred Gergő, akkor annyival korábban kelünk a visszaalvás után. Itt még azt gondoltam, jó lesz a nap, csak be kell hozni a csúszást. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem sikerült.
A tízórai első fele után jött a risza. Ez normális, így szoktuk, ilyenkor (is) játszunk. A második fele után viszont a bealvás szokott jönni, ma viszont ekkor is risza volt. Bármit csináltam, csak a risza ment. Játék, bohóckodás, minden volt, aztán eljött az ebéd ideje. Szemmel láthatóan tetszett neki a menü, de csak immel-ámmal fogyasztott. Kapott utána inni, gondoltam, majd akkor bealszik. Nem így lett. Pelenkacsere és némi pihenő után újabb próbálkozás evésügyileg. Mérsékelt fogyasztás, ivás, risza, majd 16.30 körül végre bealudt. Gondoltam, eljött az én időm, némi pihenés után felsöprök (a porszívót nem szereti, csak akkor, ha valaki van vele közben; amikor alszik, eszembe sem jut bekapcsolni), feltörlök, pakolgatok. Alig 1 óra múlva ébredt, gyakorlatilag semmit sem haladtam, alig jutottam túl a pihenés és ebédelés részen.
Persze, minderre ketten voltunk itthon, nem egyedül kellett helytállnom, mégis kikészített, hogy nem tudom, mi van, és megrémültem attól, hogy Péter este elmegy szülinapra, én meg egyedül maradok és nem tudom, óhajt-e Gergő aludni. Péter tervezett indulása a fürdetés kezdete előtt volt, meglibbentette, hogy hagyjuk ki a fürdetést, esetleg kezdjük korábban. Az előbbiről szó sem lehet, az utóbbi problémás, mert redőny hiányában nehéz korábban altatni Gergőt (túl világos van), viszont fürdés után az következik, nem is hozom már ki a szobájából. Feszült voltam és mérges, amiért ezt az egyébként is rettenetes napot így kell lezárni, és azért is, hogy ez csak engem érdekel. Muszáj volt valamit kitalálni, mert Gergőnek fürdeni kell. Végül mindketten engedtünk: javasoltam egy korábbi fürdetést, ami ugyan később volt Péter tervezett időpontjánál, de korábban a szokásos fürdetésnél, így bevállaltam egy hosszú altatást. Annyi volt csak a kérésem, hogy nagykádas legyen. Tegnap voltunk a babaúszásos nyílt napon, ott azt kaptuk házi feladatként, hogy szoktassuk Gergőt a nagyobb és hűvösebb vízhez. Szoktatásról szó sem volt. Az első pillanattól kezdve imádta. Ugyan búvárreflex már nincs, de ez nem is baj. A gyógytornász azt mondta, el kell felejtenie, mire úszni visszük, úgyhogy így van jól.
Nem volt egyszerű a nap, de végül sikerült szépen lezárni a nagykádas fürdéssel. Az altatás hosszabb volt ugyan a szokásosnál, de nem volt különösen macerás. Volt már rosszabb is. Minden rendben van, csak néha megijedünk. Elkényeztetett minket Gergő, ezért megijedünk, ha szokatlan dolog történik. Jobb, ha hozzászokunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése