Anyu csak akkor szembesült a ténnyel, hogy mi sem maradunk náluk a pünkösdi hétvégére (a húgomék korábban bejelentették, anyu abban bízott, hogy legalább mi maradunk), amikor már ott voltunk. Többek között azért kellett visszajönni, mert jelenésünk volt pénteken (azaz ma) az ortopédián kontrollra. Kivételesen nem hajnalra kaptunk időpontot, hanem 10 órára, így bőven volt idő elkészülni. Azt, hogy így is sikerült elkésni, nem kommentálnám. :) Nem kellett hozzá sok, csupán egy utolsó pillanatban megéhezett Gergő nevű 5 hónapos baba.
Rutinosan foglaltuk el a rajtállást a vizsgáló előtt, ahol Péter ismerőst is talált. Miért pont itt ne talált volna? :) Nem kellett sokat várni, alig álltunk ott 10 percet, amikor hallottam, hogy Gergő nevét mondja az asszisztens. Sokkal gyorsabban ment minden, mint az első látogatáskor és az előző kontroll alkalmával. Pillanatokon belül a doktornő kezei között találta magát Gergő. Legutóbb azt kaptuk ukázba, hogy nappalra el lehet hagyni a terpeszbetétet, csak estére kell kínozni vele Gergőt. Az első néhány este rá is adtam becsülettel, aztán néhányszor elfelejtettem. Egyik este új pelenkát kellett volna neki elővenni, ehelyett gondoltam egyet, és betettem a fiókba. A pelenkára azért volt szükség, mert először be kellett pelenkázni Gergőt ugyanúgy, mint máskor, és erre kellett ráadni a terpeszbetéttel kibélelt másik pelenkát. Amikor a felső pelenka tépőzáras része kinyúlt, másikat vettem elő. Legutóbb nem vettem elő másikat, úgy döntöttem, elég volt a terpeszbetétből. Nem vagyok felelőtlen, nem akarok rosszat Gergőnek, de már nem láttam értelmét. A gyógytornász Anita szerint is szépen fejlődött, megszűnt a kezdeti jobbra húzása is (csak jobbra fordította a fejét), de az is benne volt a döntésemben, hogy az unokaöcsémnek is kellett volna hordania, de Kaposváron nem lehetett kapni, így nem volt neki, mégis tökéletes a csípője. A nagy melegben nem akartam olyasmivel kínozni Gergőt, aminek a szükségességéről nem voltam teljesen meggyőződve.
Tartottam tőle, hogy a doktornő ki fogja szúrni, de lapítottam. Alaposan megvizsgálta Gergőt, mindent tökéletesnek talált. Kérdezte, hogy kellett-e terpeszbetétet hordania, mondtam, hogy csak estére. Erre Gergőhöz intézte a szavait, miszerint biztosan nagyon szépen mosolygott, ha csak éjszakára kapta a betétet. Megnyugtattam, hogy először állandóra kapta, csak az első kontroll után kellett (volna) éjszaka. :) Persze, Gergő izgett-mozgott vizsgálat közben, a doktornő megjegyezte, hogy mindjárt átfordul. Mondtuk, hogy már egy ideje forog. Elkerekedett szemmel kérdezte, hány hónapos. -Öt. -Akkor jó. :)
A csípőultrahang sem talált semmi rendellenességet, a doktornő a tökéletes szót használta Gergő csípőjére. :) Azt mondta, a terpeszbetétet tegyük el a következő gyereknek. Nagyon vicces...
A neurológia után az ortopédiát is kipipáltuk, ide sem kell többet jönni. Már csak a gasztroenterológia maradt. Ha egyáltalán elmegyünk. Nem sok értelmét látom, mert szerintem irgalmatlanul ki fognak röhögni, hogy egy éppen csak nem guruló babával állítunk be táplálékfelszívódási zavar gyanújával. :) Amiért mégis arrafelé hajlunk, hogy elmegyünk, az a doktornő. Sok jót hallottunk róla, ráadásul nagyon nehéz bekerülni, ha nem magánrendelésre akar menni az ember. Még van 1 hónapunk a döntésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése