Eseménydús hétvége

Sűrűre sikerült az idei pünkösdi hosszúhétvége, és ez így van jól. Ha nagyon akarom, mondhatnám, hogy már pénteken elkezdődött, hiszen Péter aznap itthonról dolgozott és elég laza napja volt. Nem azt mondom, hogy nem dolgozott, mert nagyon is, de nem volt a géphez kötözve. Reggel megejtettük az ortopédia kontrollt és a gyógytornász meglátogatását, aztán húztunk haza. Fejben készültem a hétvégére, rendeztem a gondolatokat, hogy mihez mi kell és mikorra.

Szombaton volt az egyetlen nap, amikor nem hozzánk jöttek, hanem mi mentünk. Mostanában egyre gyakrabban kimozdulunk Gergővel, teszteljük, figyeljük, hogy reagál, feszegetjük a korlátokat. Persze, mindezt úgy, hogy nem kínozzuk, nem cipeljük magunkkal, ha nagyon nem akarja, és azonnal távozunk, ha látjuk, hogy valami nem kerek (pl. a múlt heti lagzi).

Nem keltünk korán. Azaz Gergő minden reggel tesz egy erőtlen kísérletet a nap korai elkezdésére, de könnyen rábeszélhető a visszaalvásra. (Az új napirend megérdemel egy saját bejegyzést.) Nem sokkal 10 óra előtt ébredtünk családilag, alaposan bele kellett húzni, hogy elkészüljünk és időben elinduljunk. Csodák csodájára ez meg is történt, és ugyan belekalkuláltunk az útba egy ebédet, mégis csúsztunk, mert Gergő is megéhezett, ahhoz viszont meg kellett állni. Mókás lett volna úgy etetni Gergőt, hogy közben be van kötve a hordozóba. :) A külső szemlélőnek biztosan az lett volna, nekem kevésbé... Szóval, jól elkéstünk, ezúton is bocsánatot kérek, de aki minket ismer, tudja, hogy az is nagy szó, ha ugyanabban a napszakban érkezünk mostanában, amikorra megbeszéltük. :) Helyes településeken mentünk keresztül, és az is nagyon tetszetős, ahova készültünk. Csend, béke és nyugalom. Minden, ami itt nem adott. (Néhány hete beindult az élet a Hajógyári szigeten, nemsokára itt a Sziget, minden van itt esténként, csak nem csend. :S) Ezúton is bocsánat (ezért is), hogy nem voltunk tisztelettudó vendégek: Gergő telerakta a pelenkát, Péter elkapta az xbox-ot, én nem tudtam kommunikálni, csak makogtam. A végén még a használt pelenkát is az ajtó előtt hagytam, pedig előtte még eszemben volt...

Vasárnap a szokásos módon indult a reggel, aztán beraktam a kenyérsütőgépbe a pizzagolyó tésztájának hozzávalóit, ugyanis délre érkezett Péter egyik kollégája, aki ráizgult a pizzagolyóra, amikor Péter közzétette a facebook-on, hogy az milyen finom. Megszerveztük, jött, nekem sem volt ellenemre, hogy ez legyen az ebéd. :) Délután aztán sütöttem egy újabb adag pizzagolyót, ha már lendületben voltam, mert Péter húgáék jöttek hozzánk. Nem mondom, hogy kevés pizzagolyót ettünk, de még mindig nincs elegünk belőle. :)

Tegnap nagyon hasonlóan indult a nap, csak annyi volt a különbség, hogy a pizzagolyó helyett a grillezni kívánt cuccokat szeleteltem, fűszereztem. Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, talán túl kegyes is. Nem is tudom, mikor volt utoljára olyan hétvége, amikor egyik nap sem esett az eső. A nap végére kellemesen elfáradtunk, senkit sem kellett különösebben ringatni, Gergő is bonyodalom nélkül bekómált és úgy is maradt reggelig (azaz hajnalig, ez is majd a napirendes bejegyzésben).

Szinte fizikai fájdalmat okozott mindenkinek, hogy eljött az első munkanap és Péternek az irodában kell töltenie a napot. Egy ismerős lány viccesen megjegyezte, hogy kiteregette a ruhákat és mindenki reszkessen. A szárító halálugrása óta minden ilyesmit komolyan veszünk, nem merjük megtenni, hogy ne, így munkába indulás előtt Péter behozta az erkélyről a grill elektromos részét, a többit fedél alá húzta (nem mindenhol van az erkély fölött másik erkély, nem egyformák a lakások, de még az emeletek sem). Utólag kiderült, hogy jól tette. Kora délután megérkezett a vihar. Először csak fújt a szél és esett az eső. Gyorsan becsuktam az erkélyajtókat, azokat is, amik csak bukóra voltak kinyitva. Hamar kiderült, hogy jól tettem. Jégeső kopogott az erkély járólapján, a szél oda is befújta az esőt és a jeget, ahova csak nagyon ritkán. Ijesztő volt, csak néztem, és arra gondoltam, milyen jó, hogy nem hétvégén érkezett.

Ha lehet, a mostani hétvége is ilyen legyen, mert megtámadjuk a Balatont. Ha nem is a mártózás az elsődleges cél (nekem még az utolsó sem, egyáltalán nem szerepel a listámon), azért jó lenne egy kis napsütés.