Beleél

Nem ismerem őket. Sosem találkoztunk. Ők sem tudják, ki vagyok. Ugyanúgy, ahogy nekem sincs fogalmam arról, kik járnak erre azokon kívül, akiket ismerek vagy tudok róluk. Valamikor rájuk találtam kattogtatás közben. Érdekes volt, amit írtak, időről időre visszarántanak. Ők azon blogok írói, akiket rendszeresen vagy rendszertelenül olvasok. Az egyikük érdekes, izgalmas és elgondolkodtató dolgon esik át. Lombikprogramban vesz részt. Éppen a beültetésnél tart, azon megy az izgulás, hogy mennyi tapad meg, ha egyáltalán... Olvasom és észrevétlenül belefolyok. Kicsit úgy, mint a Pleasentvilleben. Beszippant a történet. Tegnapra virradóra azt álmodtam, hogy hasonló beavatkozáson vettem részt és négyesikreim születtek. Négy tökegyforma gyerek. Négy Gergő. Nem emlékszem, milyen neműek voltak, csak úgy érzem, volt köztük lány is, de az biztos, hogy megkülönböztethetetlenül egyformák voltak. Mára pedig azt álmodtam, hogy spermabankból szereztem Gergő apját (bocs, Péter... :D), és nem értettem, miért mondja mindenki, hogy Péterre hasonlít. :) Persze, mindezeket a reggeli visszaalváskor álmodom, amikor nem is igazi az alvás.

Holnapra vajon mi lesz? :)