"A Balaton ez itt vagy nem?"

Ha nem velünk történt volna, hanem valaki úgy meséli, el sem hiszem, hogy igaz. A pénteki napunkról van szó. Aznap indultunk életünk első közös családi nyaralására. Délután 2-től lehetett elfoglalni a szállást, úgy terveztük, hogy Péter elcsúsztatja a túlórákat, és dél körül indulunk. Túl szép lett volna...

Péter a hét elején jelezte a közvetlen főnökének, hogy pénteken elcsúsztatja a túlórákat. Ilyen ügyekben egyébként nem vele, hanem az amerikai nagyfőnökkel kell egyeztetni, vele viszont korábban abban maradtak, hogy ha megvan a heti óraszám, akkor azt -bizonyos határokon belül- úgy tologatja, ahogy neki jó. Eljött a péntek dél és Péter írt a céges cseten a csajnak, hogy ő akkor lelép és jó hétvégét mindenkinek. A csaj kiakadt, hogy mégis hogy képzeli, hogy délben lelép, mert az milyen sok idő. Leordította a hajat a fejéről és közölte, hogy írásban akarja látni, hogy az amerikai elengedte. Pff... Kezdődött a menet. Az, hogy Péter írt az amerikainak (nem volt fönt a cseten, ezáltal nem volt bejelentkezve a céges hálózatra, meg kellett várni, amíg megteszi), ő elolvasta és kicsit cirádásabban ugyan, de azt válaszolta, hogy tőle akkor csúsztatja Péter a túlórákat, amikor akarja, 3 órát vett el a nyaralásunkból. Közben szépen komótosan összepakoltam ugyan a cuccainkat, de akkor kezdődött a lecuccolás a hatodik emeletről, amikor Péter végre elengedhette a gépet. Újabb másfél óra ment el azzal, hogy először gyalog fel a kilencedikre, át a B lépcsőházba, le a földszintre lifttel, ki az utcára, be a lépcsőházunkba, onnan a garázsba, majd ugyanez visszafelé. A lift egy külön bejegyzés témája, már készül.

Egy tankolás és két Gergő etetés beiktatása után végül kevéssel este 9 után landoltunk a szálláson. Szerencsére az előtérben hagyhattuk a babakocsi alját, mert sehogy sem tudtuk volna felcipelni a másodikra. A szobában őrült meleg fogadott minket. Volt ugyan légkondi, de nem akartuk bekapcsolni, nehogy Gergő megfázzon. Ezt a véleményünket tartottuk is... kb. 10 percig. Olyan szinten folyt rólunk a víz, hogy aludni sem tudtunk volna. Elszántan nyomkodtuk a gombokat a távirányítóján, de nem akarta az igazságot. Itt kezdte az agyam feladni a harcot a pénteki történésekkel. Péter lement a recepcióra megkérdezni, mit csinálunk rosszul. Azt a választ kapta, hogy a légkondi csak csukott ajtó mellett működik. Becsuktunk mindent. Semmi. Ekkor felhívtuk a tulajdonost, aki azt a tippet adta, hogy nézzük meg a légkondi bekapcsológombját. Nem a távirányítón, hanem a szerkezeten. Lehet, hogy az előző lakók kikapcsolták. Pfff...

Ezután gyorsan előszedtem, ami az estéhez szükséges, Péter kinyitotta a kiságyat (ezúton is nagyon szépen köszönjük :*) és kezdődhetett a fürdetés. Na, ez még érdekes volt. Mivel nem volt kád, csak zuhanytálca, mi pedig nem vittük a kiskádat, mert nem fért be, más módszerhez kellett folyamodni: Péter beállt a zuhany alá, a kezébe adtam Gergőt, bekentem fürdetővel (Gergőt), majd lezuhanyoztam róla. Úszott az egész fürdőszoba, de nem érdekelt. :) Szerencsére Gergőt egyáltalán nem zavarta, hogy teljesen idegen helyen hajtja álomra a fejét. A szokásos módon beájult vacsora után és reggelig úgy is maradt. :)

Persze, hogy jól aludt, hiszen neki volt a legjobb helye. :) Nem tudom, melyikünk ágya volt a rosszabb, de szerintem az enyém, mert nem elég, hogy rettenetesen kényelmetlen volt, még borzalmasan nyikorgott is. Igyekeztem mozdulatlanul aludni, nehogy felébresszem Gergőt, bár szerintem engem jobban zavart, mint őt. :)

Ettől függetlenül szuper volt az egész. Meg aztán ne nyafogjon az, aki rendkívül akciósan, ráadásul kuponnal nyaral. Nyilván nem ez volt a legjobb szállás Siófokon, de jó volt ez. Másnap felfedeztük a környéket: a dm-ben vettünk pelenkát meg bébiételt, a McDonald'sban kávézni akartunk, de nem volt McCafé, sétáltunk, kimentünk a szabadstrandra, kaptam papucsot, este elmentünk vacsorázni. Nyaraltunk, na. :)

Gergő előtt ismét megemelem a kalapom, mert az egészet minimális nyígással csinálta végig, azt is csak az étteremben tette, mert meleg volt, ő meg elfáradt.

Lángost ugyan nem ettem, pedig nagyon készültem rá, de valahogy nem jött szembe. Majd legközelebb. Már tudjuk, hogy Gergővel már lehet nyaralni. :)